séta a halállal

janus•  2018. május 16. 19:14

 

belém karolt húzott sétálni vitt

lassan kopni kezdtek a színek

szakadt lelkemből elpergett a hit

otthona lettem a rideg semminek

 

szürke fák alatt pocsolyákba léptem

halkan cuppant cipőm alatt a sár

itt hagyott mitől mindig is féltem

megbénult hideg ősszé lett a nyár

 

darvak kiáltottak búcsút a mezőre

s a hangok fennakadtak a csend tövisén

az alkony fekete vásznát egyre csak szőtte

míg beleveszett minden gyönge fény

 

keringtek felettem a fáradt álmok

leszállni rám már nem akart egy sem

nem bújtak az égen a csillagvirágok

a tejút ködét is  hiába kerestem

 

nekidőltem egy halott fának

beledobolt szívem a korhadt törzsbe

sóhajom dobtam az éhes éjszakának

s avar közt gurult aprókat zörögve

 

rád gondoltam ott a sötét semmibe

hullócsillagként zúgott egy emlék

bár ne szeretnélek ennyire

akkor talán még visszamennék

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2018. május 18. 22:23

@dreaming58: Köszönöm! :)

dreaming582018. május 18. 08:28

Különleges, sötét hangulatú ösvényre csaltál gótikus képeiddel. Érdekes módon mégsem éreztem magam kényelmetlenül - képeidet finom ecsetvonásokkal varázsoltad elém.
Nagyon szép alkotás.

janus2018. május 17. 20:58

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok és még írtatok is! :)

Üdv.

Janus

Steel2018. május 17. 20:40

Rozellához csatlakozom...minden szavához.

petruchio2018. május 17. 10:21

fiatal vagy...élni akarj s ne halni

Molnar-Jolan2018. május 17. 09:19

Osztom Rozella véleményét.

Rozella2018. május 16. 21:51

@janus: Nem szokásom senkinek "udvarolni". Jó vagy, és ezt te is tudod...:) A Vers nekem attól vers, hogy megérint valahol, valami módon... Néha a legegyszerűbb szavaknak is hihetetlen hatása lehet... de ami nálad történik az tényleg varázslat... és én ezért szeretek ide járni, mert élmény ahogy írsz.Én köszönöm!

janus2018. május 16. 21:46

Jaj te, Rozella! Nem szabad ilyen szépeket írni nekem, még elbízom magam :)
Köszönöm egyébként!

Üdv.

Janus

Rozella2018. május 16. 19:28

Ha a lírának mélysége van, akkor akkor ennek a versnek van... Vigyázni kell, ha olvassa az ember, mert egyszer csak egy másik világban találja magát... Lenyűgöző költészet amit te művelsz!