sár

janus•  2020. október 16. 16:32  •  olvasva: 34

 

túl sok vagyok ahhoz

hogy valaki lehessek

bennem van annyi semmi

hogy könnyű csendet fessek

furcsa világom fészek

eresz alá ragadt sár

s leverni jön ki nem ért

ki sosem lesz madár

repülök szárnytalan

betűk emelnek szavak

nem trón nem dobogó

hová a versem lerak

fűre érkezem

lengő ágra

vagy langy

 nyári pocsolyába

egyszerű emberek közé

itt nem jár Odüsszeusz

itt a  csoda a tücsköké

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2020. október 17. 18:25

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok! Jó érzés tudni, hogy hiányoztam kicsit.

Üdv.

Janus

Krisztinka2020. október 17. 11:12

Szuper kis vers és persze ide kell írnom azt, hogy mint mindig:)

szalay2020. október 17. 09:31

kedves Janus,örülök hogy újra jelentkezel,verseidet hiányoltam,
üdvözlettel István

Bugatti3502020. október 16. 19:12

Harmadikként jöttem, de nem vagyok klasszis, csak egy olvasód, ki nagyon régen járt itt! :( Ragadós ez a sár, mint az a gondolat, amit megjelenítesz. Jó egészséget kívánok!

Rozella2020. október 16. 17:53

Két megjegyzésem van, ill. még 1 :)

1.Odüsszeusz mindenhol járhat, Ő már halhatatlan ...
2. látod ideröppentem, máris... :)
és a + 1 : keringhet némi telepátia mégis az őszi levegőben, mert épp tegnap gondoltam rá hogy Többek között Te is jól eltűntél innen, és nekem hiányoztál:) ja, és szerintem is klassz!

Paula.S.Tizzis2020. október 16. 17:15

Hmmmm...klassz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom