Álmomban láttalak /Édesapám/

janus•  2024. március 23. 22:29  •  olvasva: 59

A valóság s az álom törésvonalán

sajogva gyűrődik bennem heggyé a tudat,

a reggel markában csak halvány kép foszlány

kuporog, sápadt színekkel festve arcodat.

 

A rég vászna, mintha csak örökké ázna

az idő monoton csörgedező vizében,

úgy fakul, s kúszik a feledés hínára,

hogy belepje a múltat, takarja egészen.

 

Peregnek a napok akár búzaszemek,

ha szelével rázza sárga kalászát a nyár,

de nem tudom még, meddig emlékezhetek,

mikor fogadja az utolsó szemet, a sár.

2005.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. március 27. 17:36

@szalay: Köszönöm István!

szalay2024. március 27. 05:52

Szépséges emlékezés !!
üdv István

janus2024. március 25. 11:54

@Mikijozsa: Köszönöm! :)

Mikijozsa2024. március 25. 11:28

nagyszerű tisztelettel gratulálok

janus2024. március 25. 09:38

@S.MikoAgnes: Köszönöm! :)

S.MikoAgnes2024. március 25. 08:04

Csodálatos költemény !!!!!

janus2024. március 25. 06:58

@Animanongrata_: Köszönöm! :)

Animanongrata_2024. március 24. 15:45

Csodaszép

janus2024. március 24. 15:42

@pazarlaci: Köszönöm! :)

pazarlaci2024. március 24. 10:15

Modern hangvételű versed búzadzemes hétköznapi szellemi eledel