határtalan

made in az idők hajnalán

ömlesztő tégely a város:

rohanó alakok hadarnak

sablonmondatot

- jó reggelt -

arcuk egy és ugyanaz:

archaikus mosoly viaszból

egy vagyok én is

a sorozatgyártottakból

- lépésre lépés a válasz

egyenes fejjel

rögzített háttal

ólom vállakon

hagyott plasztik kereszttel

járom kiszabott utam

velem tart az idő

percei visszafelé folyva

ketyegteti az öreg zsebórát

- valami emberi szerkezet -

made in az idők hajnalán

furcsa egy hely lehetett

verejték szagú reggelek

rótták az éj lábnyomát

- szerettek is

írták valahol -

szemükben nedv volt

és félhomály

Apokalipszis

( a mai Ádám monológja)

Csészére hangolódva

peremszakadtáig

olvasok

amíg bélsár illatú

falak rám nem omlanak.

Éva ,almával kezében

ajtómban állva,

szavakat ontana

(ont is)

isteni tettekről.

- megszólíttatottak lettünk!

Majd nevetünk huncutul

- kinyilatkoztattunk.

ki kellene szállni

ki kellene szállni

de a gép még nem állt le

próbálok én is

(mint mindenki)

több lábon állni

másokért másokon

- a rókáról még egy bőrt lehúzni

ki kellene szállni

s szállni egy nagyot

nem megenni minden nap

a keserű maszlagot

miképp jó lét van

körülöttem

jó lét van

- erre egy könyvet fölütöttem

a századik oldalon

azt írják benne:

sorsom kezemben van

de filléreken kívül

csak egy mell

(vagy a péniszem)

mi nyomot hagy bennem

ki kellene szállni

s ha meg áll majd a Föld

búcsút intek nektek

szép állatok

pennával kezetekben

egymást vizslatva

ego-mementót

alkottok

úgy mint:

versnek tűnő borzalmas képek

letisztulás

meg páros rím

követni a trendet

csupa KISBETŰVEL

vagy csak Homéroszt

mint homoklakót

burkoltan sejtetni

fűvel fával

önmagammal

kéjesen ellenni

késő délutánokon

(önkezemmel)

elmém elvenni

2010. április 14.

szerda 9:28

Elszomorít egyes emberek korlátoltsága és egoja. Akár mi is történik, neki biztos van valami hasonló élménye ahol persze ő a kirekesztett, meghurcolt főhős. Nézzenek az ilyen emberek tükörbe. Miért van az hogy valójában, szánalmas életük vetül ki virtuális világukra is. Na vajon miért?!

Csendes balkon

Tévúton ébredt a fáradt alkony
Az idő változást pereg
Elmúló remény e csendes balkon
Hol az ember néha elmereng
Szél borzol bizonytalanságot
Hajamba túrja érveit
Szememben időz zord magányom:
Így folynak el ifjú éveim