Budatétény

Gyermekkorom mesébe illőn gyönyörű tája,
Budatétény lelkemben élő bájosan szép dombja.
Hol a szelidgesztenye és a zöldelő hárs lombja
által szegélyezett soklépcsős meredek utca
visz fel kaptatóan a ,,nagyon magas" dombra,
hol először eszméltem rá e bonyolult világral
ahol van az a bájosan öregedő iskola,
ahol kínzott az első betűvetés sok nagy gondja,
ahol első áldozó voltam az öreg templomban,
oda szívem emlékekkel teli állapotában
gyakran vissza-visszajárok sajnos csak gondolatban.

Halász István
Budapest, 1994. október 08.

Megjegyzés:

Sajnos azt az iskolát, amely egy volt kolostorépületből (ahol missziós papokat képeztek  ki  hajdanán) lett az államosítás után kalakítva és amely a versem  megírásakor  úgy  emlékszem,  hogy  még  állt, azóta már lebontották. Kár érte, mert helyreállítva még ma is szép lenne.
Halász István