Gyermekverseim

Prológus:
Sokan kérdezték már tõlem, hogy mi értelme van a gyermekverseknek, hiszen nem tartalmaznak "mélyen szántó gondolatokat." Vigyázat! Téves úton jár aki erre téved. Egy kis emberpalánta lelkét nem szántani, hanam mûvelni kell. Elhinteni benne az olvasás örömének apró magjait, hogy ott virággá sarjadva egy életen át kisérjék õt. Meggyõzõdésem, hogy aki gyermekverseken cseperedett fel, az késõbb is szeretni fogja a szavak varázsát, a rímek csilingelését, a vers dallamát. És nem ez a cél? Irodalmat szeretõ és értô embert nevelni. Író ember életének nem ez az egyik legszebb kihívása? Könnyû gyermekverset írni? Határozottan állítom, hogy nem. Megtalálni a rímek és a dallam harmóniáját, a vers pergésének ütemét, bizony sokszor nagyon nehéz. És ott van még a cél is! Megismertetni nyiladozó kis értelmét olyan új szavakkal amikkel más környezetben — sajnos — már egyre ritkábban ismerkedhet meg.
Legyen példa erre az itt publikált egyik versem. A napokban gyermekverseimbôl felolvasást tartottam egy ovodában. A vers elmondása után szinte nyakon öntöttek kérdéseikkel: "mi az a konda?"; "a puli az kutya"; "miért terem a réten az árva lánynak a haja?; "a suba az egy ágy?"; "hogy mentek a tengerbe a disznók?". Õk már tudni fogják. Röpke kis csacska vers, mégis mennyi új ismeret. Megelégedés tölt el ilyenkor mindig, látva azt, hogy versem célba ért.
Végül ha megkérdeznéd, hogy miért írok gyermekverseket? Láttál már tágra nyílt csillogó szemet, apró tátva felejtett szájat, pisszenéstelen figyelmet? Akkor megérted rövid válaszom: Hát ezért!

Ès jöjjön most a vers:

A LUSTA KONDÁS

Árvalányhajt termõ réten
Disznókonda legelész.
Kondása a nap hevében
A subáján heverész.

Ébredj kondás, mert a konda
A vetésben kóborol.
Törve tengerit halomra
Messze jár már valahol.

A kondás most felriadva
Pulit uszít mérgesen:
Tereld ôket! Arra balra!
Kiált reá ércesen.

Hû pulija, jó kutyája
Fut, hogy dolgát megtegye.
Kicsi mesém ennyi mára,
Többit vitte nap heve.