Gyermekverseim

Itt a kedves fénymanó,
küldte ôt a Hold anyó.
Belopódzva ablakon
Csendben ágyadhoz oson,
ezüst fénnyel betakar,
megsúgja, hogy mit akar:
Nyitni álom szelencét,
álom porát szórni szét,
dalt dúdolni — altatót,
szemedre álmot hozót.
ôrizni édes álmodat,
míg a hajnal nem hasad.

Aludj hát el csendesen,
a sok játék is pihen.
Kis sínen a kis vonat
nem halad és nem tolat,
barna mackó polcra ült,
ott szépen elszenderült,
repülôd is alszik már,
álmában az égre száll.
Fénymanó is szendereg,
Aludj, s' álmodj szépeket.

Éhesen kelt a Nap reggel,
Körülnézett álmos szemmel.
Nézte, hogy mit is ehetne.
Harapot habos fellegekbe.
Étvágya nagy. Jól nem lakott,
Bekapott hát pár csillagot.
Éhes gyomra mégis korgott,
Nem hagyta annyiban a dolgot.
Sanda szemmel Holdra nézett,
Hitte azt a kiflijének
Száját nyitotta jó nagyra
Szegény holdat hamm bekapta.

Egyszer egy nyári napon
Bögre állt az asztalon.
Dölyfösen és peckesen
Piros-fehér pettyesen.
Hitte azt, hogy a virág
Néki ontja illatát.
Gondolta, hogy ami szép
Benne leli örömét.
És azt hitte — szemtelen —
Csúnya nézi irigyen.
A pöttyeit nézegetve
Ébredt reggel, aludt este.
Nincs senki ki szebb lehetne
Szólt magában kényeskedve.
De mi történt? Borzalom!
Macska jött az ablakon.
Terítõbe belekapott.
Pottyant bögre földre legott.
.....
Seper seprõ cserepet.
Dölyfös bögre oda lett.

Kisteleki vásáron
Született egy lóálom.
Fakó lovam szendereg,
Álmodik szép képeket.

Álmában horkant, ügetett,
Versenyre hívta a szelet.
Száját nem törte kemény zabla
Szabadon futott — a szabadba.

Kocsisa ostort ragadott
Hátára egy nagyot csapott.
Kisteleki vásáron
Így múlt el a lóálom.

Két kis kecske fenekedve,
Szarvukat egymáshoz fenve
Veszekednek újra, egyre,
Hogy másikat földre vesse.

Ketten õk most játszótársak,
Verekednek, szaladgálnak,
Szép zöld réten meg-meg álnak,
Friss zöld fûbõl lakomáznak.