Gyerekversek

Ballagtam hazafelé az úton
apával karöltve folyton
nézelődtem erre és arra
majd megláttam a kedvenc fámat balra

melyik volt ez? hát ne tudd meg!
az ovisok kedvenc fájáról beszélek...
Szelíd és mégis vad
ha a tüskéje beléd ragad...

Akkor kedvenc fám volt a gesztenye
mi oly ravaszul kacsintott ha arra mentem,
majd halkan suttogott az én fülembe
melyet apa sosem hallott meg, karöltve sem...

Mindig szép történeteket hallottam a fától
csodás énekeket a nagy kapitányokról
s közben meg is ajándékozott magával
a csodás kis gesztenye darabkákkal...

Mindig gyűjtöttem s vittem haza
ahogy a kedvenc fám megmondta,
de valahogy eltűnt a gesztenyék nagy része
s nem tudtam megcsinálni a sünhadsereget télre...

Tavasszal mindig lógó orral mntem el a fám mellett
s nem szóltam hozzá, mert nem lehetett
azt mondta hogy ha nincs elég süni a gesztenyéiből
akkot hozzá ne szóljak már egész a téltől...

De minden ősszel megbocsájtott nekem
és hallgattam továbbra is a történeteket
amíg lassan fel nem cseperedtem...

Egyszerű bonyolult árnyak
vajon miből mit láthatsz?
Én tudom az egy kiskacsa
aki most a sötétben nem talál haza
Nahát, ott egy őzike ballag
mintha nem hallaná a hangomat
bár nem is hallhatja hisz ő csak egy árnyalak
mi a fejemből éjszakára kipattant
mert napközben sokszor néztem kedvenc könyvemet
az Ablak zsiráf címmel s nagyon sok képpel
ültem a kanapén s olvastam csodás élethű képeket...

Heni a hermelin huhogást hallgatva hahotázott a sötétben
mikor hirtelen Heni egy hangot hallott a háta mögött
s ijedve megfordult hogy mi lehetett az, a röhögés közben
majd felismerte az ordast, hisz jellemzően köhög...

Heni torkán majdnem felakadt a falat
mikor felismerte a hírhedt a ordas farkast
gyorsan leapadt szájáról a mosoly
és reszketve állt a farkas előtt most

Könyörgő szemekkel ácsorgott  és kérlelt
nehogy megegyél mint egy ételt...
Farkas koma nem tétovázott
Heniből jó nagyot lakomázott...

Mi ebből a tanulság kérem szépen?
Ne nevess az erdőben ilyen szépen
mint egy ló amikor nyerít a réten
maradj csendben a sötétben
s ne haragíts meg senkit magad körül félve...

Biri a bari a barázdák közt botladozott
mikor meglátta a szépséges Metódot
egy magas hegyi szép legelőhelyen
 ki egy hűséges boci volt

Sétált volna Biri tovább
de ő még nem látott ilyen csordát
hol az állatok ilyen nagyokat néznek
ha egy kis birkát észreveszének

Lábát tette egyiket a másik után,
majd megállt a szikla partján
s visszanézett Metódra
hátha érdekes neki az ő háta

Gondolata igaz volt Metód a hátát figyelte
s csodálkozva bőgőtt neki
hogy itt vajon ilyen furcsa szerzet itt mit kereshet
megkérdezte tőle mi az úti célja
hátha tud segíteni neki a marha

Odament hozzá a parthoz egészen
nehogy a kis bárány levesse magát serényen
rábőgött egy párat majd rámosolygott
talán még a szeme sarkából is kacsintott

Biri csak nézett nagyot majd visszamosolygott
ő még soha nem látott ilyen álltatot
erőt vett magán és bégett néhányat
ő is tud szépen beszélni s bátran

Megértették egymást mint a társak
de eltávolodni egymástól nem kívántak
s lassan jött Metód élete párája
azt hiszi hogy nincs ki mást így táplálna

Pedig Metód szeretné megismerni a kis Birit
de tudja hogy ez nem egyszerű
barátkoztak hárman nevetve
míg nem jött a kis Biri  mamája
kicsi leánya nevét kiabálva

Meghallá ezt a kis bari: Biri
s gyorsan anyjához fut is
végül megöleli drága anyukáját
ki a tehéncsordában talál rá

boldogan indulnak haza felé
hogy ne esteledjék rájuk az ég
közben Biri óvatosan visszanézett
s Metód már rá sem hederített
foglalkozott a saját párjával
s elfelejtette a barit azonnal...

Lali a lila ló legelészve lóbálta farkát
s közben nagyokat csapkodva terelte a légy falkát
nézett jobbra elment balra
mégsem látta merre van az arra...

Végül addig sétált szegény
hogy megtalálta a pupútevét,
nézte is őt egy darabig
amíg az meg nem szólította így:

Szevasz Lali, Te lila ló!
Nekem nehogy elalélj mint a múltkor... 
Lali erre még értetlenebbül nézett
nem értette a púpos beszédet,
nyihhantott egyet s még egyet
majd ott hagyta a díszes egyéniséget.

Cammogott tovább az istenadta
míg el nem jutott a Déli sarkra:
mit látott hát Lali a lila ló?
Azt hitte hirtelen hogy egy porszívó
aztán rájött hogy mégsem sárkány
csak egy aprócska pingvint lát már...

A pingvin is nézi Lalit
de erre nem ismerős alak valék
megkérdezi bátran tőle
mi is itt az úti célja:
Drága jókomám, Lali!
Mit keresel te erre itt?
Neked helyed erre kicsi sincsen
menj haza most tüstént amíg baj nincsen!

Összehúzta pingvin-koma vastag szemöldökét
s játszotta hogy ő most a nagy legény...
Végül Lali hallgatott a csúnya nézésre
s haza szaladt aludni végre...