Gyerekversek
GyerekeknekGyermek dal
piszmogó Dömötör
fogja meg kezecskéd,
suttogó Kázmér
rángassa fülecskéd!
keresd csalfa Jázmint
ha játszani szeretnél,
s nevess együtt víg Marcival Kicsikém,
majd aludjunk együtt anyuval
csendben kettecskén!
Altató
régi barátok kopognak az ablakon
itt egy mackó ott egy elefánt
tárd ki az elméd az éjbe át
ehol egy kis csikó ugrál körülötted
szeretne kapni pár simítást
adj neki egy kicsit enni s lásd el a szeretet-baját
plüss nyuszi félve plüss káposztát rágcsál
kér egy kicsit enni aztán lopakodva tovább áll
nehogy a ravasz plüssróka meglássa
szegény nyuszkó az éjjel rosszat álmodna
puha barátaid látva a sötétet hirtelen megdermedtek
puha ágyadba mindannyian köréd gyűltek
hogy vigyázzanak édes álmod pelyhére
aludj csak szépen, aludj csak kedvedre
én majd vigyázok rád
jó éjszakát kispofám!
Pingvin - tánc
Kip - kopp, tip - topp
tity - totty, ki totyog?
Apró talpak lépnek rendre
furcsa színtelen öltönybe.
Kik lehetnek ezek a fura lények?
Nekik aztán hangos az ének:
folyton a móka, miből kérnek
bezzeg ti emberek: nem kértek...
Furcsa lépkedő groteszk tánc kél talpra
egy - kettő, ide - ode, jobbra - balra
s látod a totyogó mosoly hadat
a frakkos hason csúszó vadat
mi boldogan él a hidegben is nyáron
tőlünk nagyon messze, távol
az északi sarok sarkán vígan
boldogan élnek amíg meg nem /halnak/
de addig vadásznak táncolnak
totyognak egyre
a barátságos jéghát tetején a hidegben.
Szeged, 2010.01.22. 8:34
Technika órára mese
Mese a kincsesszigetről
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény. Hát ez a legény egy szegényes faluban lakott nem messze a tengertől, ahol sokat halászott, nem sok sikerrel. Egyszer a hálójába nagyon sok halacska akadt és egy furcsa alakú doboz. A szegény legény örült a nagy fogásnak, mert a gyomra már erősen korgott, hiszen már három napja nem evett. Sietett haza a zsákmánnyal és egy részét megsütötte a halaknak, a másik részét pedig elrakta az éléskamrába, hogy később is legyen mit ennie. Mikor befejezte a vacsoráját adott még a cicájának - Mircinek - egy kis maradékot a halból, hogy ő is lakomázzon egy jót ha megteheik.
Fáradtan de boldogan feküdt le a szegény legény este az ágyába.
Másnap reggel korán felébredt a legény, mert valami nem hagyta nyugodni a lelkét. Megnézte a hálóját hogy esetleg ott találja meg a megoldást az idegességére, és lássatok csodát, amikor megpillantotta a furcsa alakú ládikát, egyből elmúlt minden problémája.
Gyorsan oda is sietett és felnyitotta a ládikát. Ahogy belenézett elállt a lélegzete, ugyanis aranypénzt talált benne és egy furcsa papirost. A pénzt látván a legény nagyot nevetett örömében, és ezt kiáltotta:
- Gazdag vagyok! Gazdaag! - örömében úgy ugrándozott mint egy kisgyerek. Miután megnyugodott leült és kinyitotta a papirost. Először nem értett belőle semmit, mert hirtelen úgy nézett ki, mintha tele lenne firkálva. Aztán forgatta és forgatta a papírt, majd rájött hogy ez egy térkép. Egy szigetet ábrázolt, ami telis tele volt pálmafákkal, hegyekkel völgyekkel és patakokkal. Sosem látott még ilyen szigetet élőben a legény, de azt tudta hogy a parttól nem messze van egy elhagyatott sziget. Sokat meséltek róla az emberek a faluban. Aki a szigetre indult sosem tért még vissza. Voltak olyan halászok akik azt hallották hogy akkora halak vannak a sziget közelében a tengerben, hogy az arratévedők csónakját eszik meg reggelire... de a legény olyat is hallott hogy a szigeten boszorkányok laknak. Szegényke nem tudta eldönteni hogy mi az igaz és mi nem... majd újra beletemetkezett az írás tanulmányozásába. Kis idő elteltével a legény rájött hogy a térképhez van jelmagyarázat is de elég homályosan látszódott.
A jelmagyarázatban ez állt:
Kerüld a fényes tengert és a magas hegyet nem jó barát egyik sem, hidd el nekem!
Maradj a barna utakon, ott is a zöldsáv melletti részeken!
Kerüld a tisztazöld jelzéseket, könnyen elcsatangolsz a pálmafás környéken.
Kövesd a rigók tiszta hangját, s megleled a sziget rejtett barlangját.
Menj tovább minél mélyebbre, míg a tengerhez nem érsz le.
Ott fordulj meg és nézz jobbra, az a kicses láda otthona!
A legény gondolkodott az olvasottakon, de nem jutott dűlőre vele. Elment tanácsot kérni a falu legokosabb lányától. Megmutatta neki a sorokat, hátha ő többre jut vele.
Erre a lány azt mondta:
- Amikor a sziget felé evezel fogadd meg a tanácsom és a sötét felszínű vízen haladj, mert a világos felén veszély les rád!
Amikor megérkezel a szigetre két út lesz látható, egy fehér ami a hegyekbe vezet és egy barna ami a pálmafák közötti a zöldbe vezet téged, itt válaszd a pálmafák közötti utat, mert a hegyen boszorkányok tanyáznak!
A pálmafák közt végig az utat nézd ne a fákat, mert az út segít de a zöldben eltévedhetsz, vigyázz s figyelj a lábadra kérlek!
Ha a jó úton haladsz és követted a tanácsom a rigók énekelni fognak s mutatják a helyes utat, ami egy barlangba vezet.
A barlangban pedig ne fel és ne oldalra tekints, keresd meg a lefelé haladó utat megint!
Ha a tengerparta újra leértél, fordulj meg és nézz jobbra, s megleled a titkos kincs helyét!
A legény megköszönte a lány segítségét és mindent úgy tett ahogy a lány mondott. A sötét vízen evezett, majd a barna úton ment, hallgatta a rigók énekét, míg a barlangra nem lelt. Ott egyenesen csak lefelé amíg a tengerhez nem ért, s ím egy fordulás után egy hatalmas ládát pillanott meg tőle jobbra. Odaszaladt a ládához, azonnal ki is nyitotta. A láda telis teli volt aranypénzzel és drágakövekkel, a szegény legény már nem volt szegény. Hazavitte a csodás ládát építtetett egy kastélyt magának és hálája jeléül az okos lányt elvette feleségül.
Azóta is boldogan élnek amíg meg nem haltak...
Olvasni tanultam s utána mit láttam?
Egyszerű bonyolult árnyak
vajon miből mit láthatsz?
Én tudom az egy kiskacsa
aki most a sötétben nem talál haza
Nahát, ott egy őzike ballag
mintha nem hallaná a hangomat
bár nem is hallhatja hisz ő csak egy árnyalak
mi a fejemből éjszakára kipattant
mert napközben sokszor néztem kedvenc könyvemet
az Ablak zsiráf címmel s nagyon sok képpel
ültem a kanapén s olvastam csodás élethű képeket...