Gyerekversek

Bagoly Berci repked az éjben
jól érzi magát, s nem tétlen
épp ebédet keres a szerencsétlen
hogy elfogyassza az éj felében.

Egyszer csak meglát egy lyukat
az üreg káváján nyöszörgő nyulat
gondolt egyet Berci a bagoly
lecsap a kis állatra hogy éhen ne haljon

Ahogy száll lefelé
hallja a nyúl nyöszörgését
a kicsi nyuszi nagy gondban van
mert szörnyű fejfájást kapott

Gondol egyet Bagoly Berci:
- Nekem ugyan fejfájós vacsorám ne legyen
inább hagyom hogy gyógyuljon a szentem
keresek magamnak másik eleséget
csak ne repedjen belé az én kis fejem.

Szállt tovább a Bagoly Berci
s lát mosr már egy jó kis husit
a részeg kígyó kisgyereke csuklik
nem tud még szaladni, inkább ugrik.

Még ilyet a világon nem láttam!
Ugráló kígyó a homokban...
Hagyom inkább nem bántom
majd valamit úgyis találok!

Tova is röpült egyre messzebb
nem vette észre hogy felette a sas repked
mert az éj fele mér rég eltelt
sas-csemege lett Berci kedves
s nem értette hogy miért van ott olyan sötét és nedves

Lassan rájött hogy most nem az éjszakában van
el is kezdett hangosan rikácsolni azonnal:
Sas koma, engedj már ki kérlek
haza kellene mennem, mert itt félek
éhes vagyok és fáradt, barátom
tudod hogy kegyedet nagyon cimborálom!

Köpött erre nagyot a sas
s mondta hogy: ejj, hisz Te a barátom vagy!
Bagoly Berci! Ezer éve láttalak
merre jártál hogy így elfelejtettelek?

Mire Berci: Drága komám, ha Te azt hinnéd...
De nem hiszed ezt már tudom,
így azt gondolom hogy el sem mondom!

Fogta magát hősünk és hazament
faképnél hagyta a sast ,
majd hencegve lehevert
kedvenc odújába
s álmodott nyöszörgő nyulakról s ugráló kígyókról
csak a fellengzős sasról nem...

Egyszer gondolt egyet Vitus a vizipaci
és elszökött otthonról a kis cuki,
nevetett és dalolt miközben úszott
kitalálta hogy ki akarja próbálni a vizipólót.
Meg is kereste gyorsan a labdázó vadkacsákat
hátha ő is labdázni beállhat...

Kis labdázó kacsák, engedjétek meg nekem
hogy én is itt játszhassak veletek!
Nem Vitus! Te túl nagy darab vagy,
neked mély a víz, látod nekünk csak a hasunkig ér...

Vitus mégis tovább erősködött:
De én tudok úszni nézzétek!
nagy levegőt vett és körbeúszta őket
de azt már nem látta
hogy mikor nagy levegőt vett lenyelte a labdát
s elvette a játékot mivel eddig a kis kacsák játszottak...

Azt látjuk, hogy tudsz úszni Vitus, de hol a labdánk?
Lenyelted már megint mint a múltkori csatában?
Ezért nem kellesz Vitus, menj inkább haza!
Mert mi itt játszanánk, de te nem hagysz...

Eltörött a mécses szegény kis Vitusnál,
s mérgében könnyesen hazafelé a nádast szedte szét...
Így lett vadóc a kis Vitus,
hogy mérgében szétszedte az egész parti nádas élővilágot...

Luca, a kis ruca csőrét csattogtatva keresett élelmet
s talált is egy kis rucaörömöt,
melyben örömét lelte a kis Luca...

Először megkérdezte édesapját róla
hogy mért nevezték ezt az élelmet el róluk:
- Drága nagy rucaapukám!
Miért hívják kedvenc étkünket úgy mint minket?

Mire az apuka ezt válaszolta:
ici-pici rucalányom, akinél nincs szebb e világon,
csak is miattad nevezték el e növényt,
hogy még éhesebben csattogtathasd kis csőröcskéd.

Mire erre a kis ruca, Luca beletépett az ízletes rucaörömbe
és boldogan rágcsálta csőrét csattogtatva...

Édesapja jót nevetett magában
és kissé lemaradva de hozzálátott
a rucaöröm elfogyasztásához...

Madlen, a kicsi kíváncsi leguán
megtornásztatta erőtlen lábát
megtette első felfedező túráját.

Édesanyja csak örült s szóhoz sem jutott
hogy az ő kicsi leguánja ilyen kis ügyes, legott...

Mire Madlen bejárt egy félkört
édesanyja már hívta is vissza őt,

- De anyaa, én még nem akaroom! -
és sétált tovább mintha nem is úgy vón'

Előre apró léptekben, egyre csak éberebben
nehogy baj legyen, s az anyukának igaza legyen...

Majd lassabb, nehezebb léptekkel hazaindult
hogy anyja se aggódjon s lassan már be is borult...

Még két lépés és már otthon van
- Jajj, de hosszú volt ez az utam! -
mondta a kicsi Madlen, a leguánbébi,
majd gyorsan leheveredett anyjához alukálni...

Kedves egybegyűlt szavanna lakók
kérlek titeket hogy maradjatok csendben
most én beszélek: Hahóó!
De az állatok ügyet se vetettek Leára, mert
egy aprócska leány oroszlánka volt,
ki szeretné megtartani az első hivatalos beszédet
hogy édesapja büszkén nézzen rá végre...

Köszörüli torkát s nagyokat fújtat
de nem hallani bömbölést, csak krágogást...
A tisztáson az állatok a szájukat járatják
nem néznek rá a fújtató oroszlán lányra...
Mire egyszer valaki hatalmasat üvölt
nem más volt mint a bölény a fák mögött,
mindenki azonnal elhalkult most
Tessék kis Lea, beszélj csak bátran, ha akarod!
Most már nem hang orkán van!
- s bátorítóan rámosolygott a kis Leára
aki azonnal erőt nyert és nagyot bömbölt
s minden állat ijedten hátrahőkölt
Lea a kis oroszlán büszkén kihúzta magát
és azt mondta: Köszönöm!
Lábai lassan elindultak az állatok felé
kik óvatosan meghajolva rogytak térdre Lea elé.

A beszédnek és látogatásnak ezennel vége!
- mondja Lea hirtelen
s csapott egyet egy majom felé
aki gyorsan iszkolva tolta el a strucc csattogó fejét...