Gyerekversek

A hegyekben járva óriásokat kerestem
de csak őzikéket találtam...
Óriások hát nincsenek? Csak vadállatok?
Miért hazudott nekem  könyv otthon?
Pedig mindent úgy tettem ahogy kért,
ez lett volna amit a sorok mögött ígért?
Ez így nem igazság, már megint rászedtek!
Miért nézek felnőtt könyvet gyerek fejjel?
Azt hinné egy gyermek hogy a felnőttek őszinték,
de ki az - a mai világban - aki így él?
A gyermek őszinte, a felnőtt füllent
csak hogy szebb legyen maga körül minden,
élhessen saját fellegvárában
s ne foglalkozzon senkivel a mai időkben...

Ilyen lesz a gyermek is, ki felnőtt képes könyvet lapozgat
és rájön hogy milyen hazug a felnőtt világ ezekben a napokban...

Sétáltam az erdőben, nem is olyan rég volt
láttam egy mosómedvét, úgy hívják Zénó.
Ő csak ült a patak patján figyelve
s mosta kis csíkos bundáját egyre

Megszólítom óvatosan hátha énekel nekem
mert a mosómedvék énekénél nincs híresebb és szebb:
Drága kicsi Zénó! Kérlek figyelj most reám
emeld felarcocskádat s énekelj már
hisz hangod gyémántcsengője messze száll
ha kiereszted szép torkod bársonyát.

Zénó erre csak megijedt
mert nem ismeri az embereket
megijedt a hangomtól mit fűrésznek vélt
és elszaladt kis vackához s most is boldogan él...

Szandi a szomorú szamár szomorkásan szundított
 szandálját kikapcsolva a déli forróságban.
Szandi a szomorú szamár felébredt Kukorira, a kotnyeles kakasra
hogy éppen a lábánál kapirgál - a kapirga - nagy hévvel
hátha valamilyen kincset talál Szandi a szomorú szamár szandáljánál...

Szandi kérdi a kotnyeles kiskakast Kukorit:
Hallod te kotnyeles Kukori kakas,
mért az én lábamnál kapirgálsz olyan nagy hévvel, haverom?
Hisz tudod hogy veled semmi bajom,
de ha álmomból felriasztasz ne légy a haverom!

Mondta erre bosszúsan a kis kakas Kukori:
Ejj, Szandi te szomorú szamár
hogy mered a tudásomat megkérdőjelezni
a büszkeségemet porig rombolni?
Hisz én vagyok az udvar megmentője
minden baromfi példaképe!
Neked bajod velem ugyan ne legyen!
Hisz te mit csinálsz egész nap te szomorú szamár?
Nincs más dolgod csak hogy szomorkodj
és hogy néha ha látsz engem belémköss.
Én legalább dolgozom és sosem a napot lopom!

Megelégelte Szandi a sértő szavakat
s otthagyta a sértődős kiskakast
közben magában motyogva megállapította
- ez sem normális a kis lökött,
biztos túl nagy volt neki a meleg ott a trágyadomb mögött...-
Szandi a szomorú szamár aztán újra lefeküdt és szomorkodott
ha már Kukori ennyire jártatja a száját legott...

A mókoló Misi mókus mogyorót majszolgat
s közben kissé kitátja száját
és énekelve él az élhetetlen énekes madarak rengetegében.

A kicsi mókoló Misi mókus hirtelen
hangokat hall háta mögül majd halkan
suhint egy husánggal és suttogva mondá:
Ki vagy te kit nem látnak apró mókus szemeim?

Fedd fel magad te láthatatlanok láthatatlanja!
De semmi sem történt a majszolgató Misi mókus körül
egyszer csak csudák csudájára csipogni kezdett
egy élhetetlen énekes madár ici-pici fiókája
ami most huppanhatott le a földre Misi mókus háta mögött.

Az isi-pici fióka csak csipogott és csipogott
mert nem látott még ilyen csúfságot mint Misi mókus hogy
csak majszol és mormog magában
és még bundát is növesztett magának...
Neki Misi csak egy csúnya idegen szerzet
mi minél közelebb kerül annál félelmetesebb lesz neki
így rákezdett a sipákoló csipogásra méginkább
hogy Misi mókus szájából kiesett a megmajszolt mogyorócska
s ijedtében hazaszaladt tovább mókolni
csak hogy elfeledje a különös élhetetlen énekes madár fiókáját
mi ennyire megijesztette...

Csintalan cserfes csikó csócsáló csigát csókol
s közben kékülő karját kaparja kíváncsian
s gondolkodik hogy hogyan horzsolta homlokát a homokba.

Nézi magát a csintalan cserfes csikó
a nyugtalan patak pipaccsal teli felszínén,
és egy kék kart kíváncsian kaparászó
homokban horzsolt homlokú
csintalan cserfes csikót lát
mi csócsáló csigát csókolgat lám...

Csodálkozik a csintalan cserfes csikó
s kergeti a kurta gondolatokat kis csintalan fejében
mikor megérkezett a csintalan cserfes csikó csilingelő hangú anyukája:
Kicsi csikócskám! Mit kaparászod magad kékre
és csókolgatod a csócsáló csigát nékem?

A kicsi csikó a csócsáló csigát csak csendben engedte
a patak partjáról a pipacsokat összekapkodta
és csintalan-cserfes mosollyal az arcán anyjához ügetett
közben kékülő karja kikékült a futásban
s a homokban horzsolódott homloka hogy hogyan?
nagyon gyorsan száradt

A csintalan cserfes csikó csilingelő hangú anyukája
megenyhült arccal mézesen megszólalt:
Kicsi csintalan cserfes csikócskám!
Csak nem nekem kapkodtad a pipacsokat a patakpartról?

Mire a csintalan cserfes csikó
Drága csilingelő hangú csudaszép anyukám!
Csak neked kapdkodtam a patakparton a pipacsokat
hogy ne vedd észre horzsolt homlokom és a kékülő karom...

De kicsi csikócskám! Miért kaparásztad a karod kékre
mért horzsoltad a homlokod a homokba?
Csilingelő hangú csudaszép anyukám, csak azt mondom:
én vagyok a csintalan cserfes csikó ki csócsáló csigát csókol
s közben kékülő karját kaparja kíváncsian
s gondolkodik hogy hogyan horzsolta homlokát a homokba...