Zenéhez a szó

Egy fekete hattyú álma

 
Fehér hattyú, kérlek vigyél magaddal,
Szállj velem magasra a felhők közé,
Oda, ahol minden puha és hófehér!
Hogy ne fázzak, takarj be szárnyaiddal
És mesélj halkan, hogy lágy szavaddal
Elringass lassan, amíg az álom utolér,
Fehér hattyú, kérlek vigyél magaddal!

 Minden éjjel után jön egy új nappal,
De úgy érzem, hogy ez az álom elkísér,
Nem múlik el, ha az éjszaka véget ér,
 Amikor majd kacagva köszönt a hajnal,
Fehér hattyú, kérlek vigyél magaddal!

~~~~

A távolság és az üveggolyó
 

 
Ha meghallasz egy réges-régi számot,
dallama magába szippant lassan,
elrepít, hogy álmodd egykori álmod,
még álmodban is dúdolod halkan.

Pedig nem szabad(na) nosztalgiáznod,
újra vágysz, de minden változatlan,
eszed azt mondja maradj, de lerázod,
lelked vulkán, szíved izzó katlan.

Visszahúz a múlt, és mindig megbánod,
nincs fehér nyúl a bűvészkalapban,
álmodozhatsz még, de egyszer belátod,
rendet kell(ene) tenned magadban.

Gyűjtsd egy üveggolyóba a Nap tüzét,
benne tündököl majd lankadatlan,
minden más belefér, az Idő, s a Tér
ott lebeg a kis üvegdarabban.

Előre nézz, és egy új világhoz érsz,
lépj be, ha kapuja zárja kattan,
vezet a fény, s ha kialudna se félj,
ami fontos, úgyis láthatatlan.

 
~~~~

A csé meg a zsé
  

Csé nélkül élni lehetne
De biztosan nem lenne jó,
Mert nem cseveghetne
A felkelő nappal reggelente
Lent a kertben, a cserfa ágán,
Csengettyű hangján a rigó.
Csupa szürke nap várna rám,
Fejfájós ébredés és kapkodás,
Ha még a reggeli kávémban
Sem csörrenne meg a kiskanál
És nem csókolná meg az arcom
A legelső hajnali napsugár.
Ezt a pár sort írtam cserében,
Cserfes tündérnyelven megírt
Csengő-bongó kis versedért,
Csodásan csendül a sok cséd,
Ne cseréld el, bármit is ígér
Bármit zsong a füledbe a Zsé!

Egy Sea-nes álom
 

Talán a mában élsz, de ez mégsem te vagy,
már rég elvesztetted igazi önmagad,
mert még túl nehéz súly válladon a múlt.
 éjjelente belehalsz egy sosemvolt
szerelembe és magadnak se ismered be,
hogy e szerelemhez nem vezet egyenes út,
valami mégis visszahúz, a sötét pincébe,
és minden éjjel beledőlsz a Szerelem tőrébe,
újra és újra, mindig ugyanúgy...

Újrakezdés
 

Ennyi épp elég volt, agyonnyom keresztem,
régi életemet most jobb lesz befejeznem,
 kölcsönvett szárnyakon a felhők közé szállok,
az óceán felett a széllel járok táncot,
repülök hajnalig, és ha kibírja a szárnyam,
eljutok a csillagra, ahol angyalok várnak.
ha hiányoznék valakinek, ma már ne keressen,
jöjjön holnap, ha életemet újrakezdem!
 
 
Újrakezdés
(újra kezdve)
 
A régi életemet most
Jobb lesz befejeznem,
Ha valaki hiányolna,
Most már ne keressen,
Jöjjön inkább holnap,
ha majd újrakezdem!

Régóta vágyom a fényre
És jó ideje fontolgatom,
Hogy a múltamat végre
A hátam mögött hagyom
És a felhők fölé szállok
Kölcsönvett szárnyakon.

Ma bátran nekivágok
A legutolsó utazásnak
És ha bírja a szárnyam,
Repülök akár hajnalig,
Egy távoli kis csillagig
Ahol angyalok várnak.

Ha a földjükre lépek,
Végleg búcsút mondok
A halandó földi létnek,
Kérek tőlük egy glóriát,
Dicsfényt, hófehér ruhát
És másnap visszatérek.