A jövő hírnöke - Bizonyosság

A Jövő hírnöke című sci-fi regényben található néhány vers a történetbe építve,melyek különálló versként is funkcionálnak.

 Íme a "Bizonyosság" című, mely három tételből áll .

 

- Külvilág -

Túl sok lépést a lélek-végtelenben,

Évszázadok alatt nem tettünk még,

Csodára várunk rozsdás célkeresztben,

Pedig képünkbe sikolt egyre a Vég.

A fegyvert is a mi kezünk tartja,

Kívülről nézve ez már kész őrület.

Csak az Ördögöt kéne rúgni farba,

Kezdettől fogva rajtunk jót nevet.

Naponta megannyi álarcban járunk,

S van,ki a valódit már nem leli,

Galacsin mindössze a legszebb álmunk,

A szél unottan tovább görgeti.

Reményt markolunk szakadék szélén,

De ezt úgy hívják, hogy megalkuvás.

Ugye tudod mi vár így a végén?

Ne félj, rövid lesz majd a zuhanás.

 

- Lélek -

Ahogy Hozzád egyre közelebb érek,

Úgy veszítem el gyarló láncomat,

Egy ideje már semmit sem kérdek,

Mért kéne több jel,küldtél oly sokat.

A bizonyosság érinthetetlen,

Mégis megérintette lelkemet,

Mióta a mosolyodra leltem,

Az élet többé, el már nem temet.

A Béke átölel, életre kelt a szó,

De tudom jól, ez még a kezdet.

Odakint zajlik valami pokoli show,

Ezt hívjuk úgy, hogy „Földi Élet”.

- Konklúzió -

Mindössze a lépcső elején járunk,

S az Idő homokja egyre csak pereg.

Régóta saját jövőnkkel játszunk,

Furcsa mód a lélek mégsem remeg.

A tettek mezején némán álldogálva,

Bűntelenül is bűnösök vagyunk.

Ha kezdetét veszi az „utolsó játszma”,

Már nem kérdés, lesz e még hajnalunk?