A jövő hírnőke

Novella
Denn•  2020. október 14. 18:08

Angyalszárnyakon

Harmincas, átlagos megjelenésű férfi lépett ki a kétemeletes elmegyógyintézet tetejére, de mielőtt még becsukhatta volna az ajtót, egy angyal is utána surrant. Gyönyörű volt, mint az angyalok általában.

    - Okkal nem szóltam, hogy feljövök. - állt elé összeráncolva szemöldökét Thomas, a férfi. - Kicsit egyedül szeretnék maradni, kérlek tartsd ezt tiszteletben.

    - A szobádban bármikor lehetsz egyedül. Mért kellett ehhez feljönnöd ilyen magasra? - furcsállotta a fehérszaténruhás lény, bár a hangsúlyból sejteni lehetett , hogy ismeri a választ.

    - Nem tartozok neked elszámolással. - húzta meg a vállát Thomas, szinte már durcásan.

    Az angyal felelet helyett néhány másodpercig elgondolkodva maga elé nézett, aztán bólintott.

    - Rendben. Legyen,ahogy akarod. - tárta szét a karját, és a következő pillanatban köddé vált, mintha ott sem lett volna.

    - Nincs most kedvem ilyen trükkökhöz. - legyintett a férfi fanyar mosollyal. - Pontosan tudom, hogy itt állsz továbbra is velem szemben.

    - Hatalmas tévedés. - csendült jó tízméternyiről a felelet, mire Thomas megfordult.

    Az angyal a tető legszélén állt a mélységet szemlélve.

    - Nem nyújtasz majd túl szép látványt lent a betonon. - jegyezte meg, nem épp szívderítő jövőt felvázolva.

    - Miről beszélsz? Csak egy kis friss levegőt jöttem szívni.

    - Másokat, sőt önmagad is becsaphatod, de engem soha. Mivel kérdéseidre hiába keresed a választ, nem szeretnél tovább élni bizonytalanságban. Ez a nagy helyzet.

    - Megleltem a legfontosabb kérdésemre, miszerint létezel, vagy sem? - indult meg a férfi lassan, a továbbra is a tető szélén álló angyal felé.

    - Ez meglepne, hiszen a szíved azt súgja létezek, a józan ész, pedig az ellenkezőjét.

    - Így van. - állt meg mindössze egy méternyire Thomas a lénytől. - Vagyis így volt, de ezentúl az eszemre hallgatok. Csak a fantáziám szüleménye vagy. Egy nap végtelen magányomban kitaláltak magamnak, s aztán életre keltettelek lelkemben.

    - Elfeledkezel egy apróságról, hogy már akkortájt is az élet lezárását fontolgattad.

    - Ezért hozott téged úgymond létre, az életösztönöm. Feketén-fehéren kimondva meg kellett őrülnöm ahhoz, hogy ne végezzem be idő előtt földi pályafutásomat.

    - Észrevetted milyen költőien fogalmaztál egyetlen szó helyett? - vetette közbe az angyal.

    - Ne tereld el a szót. Ezentúl hidegen hagy, hogy létezel, vagy sem, mert úgysem lelhetek bizonyosságot. Amennyiben felemelem a kezem, hogy hozzád érjek, eltünsz és két méterrel odébb jelensz meg. Ha kérem, hogy mozdíts meg akár csak egy apró tárgyat, fejedet rázod.

    - Nem nyújthatok számodra bizonyosságot. Tudod jól, ez az angyalok törvénye.

    - A törvényeteknek hála, egész életem tébolydában kell töltenem. Szerinted ez igazságos törvény? - szegezte szinte tőrként a kérdést Thomas a lénynek, de hiába.

    - Nem én alkottam, ne kérd hát rajtam számon. Én lennék a legboldogabb,ha bizonysággal szolgálhatnék számodra, mert... Mindegy nem fontos. - suhant át zavar az angyal arcán.

    - Rendben, nem hibáztatlak. - enyhült meg Thomas, de csak egy röpke mondatra, mert aztán emelt hangon folytatta. - Ám megkérlek, sőt követelem, hogy mától kezdve tünj el az életemből.

    - Felfogtad mivel járna,ha megtenném? - kérdezte jelentőségteljesen az angyal. - Azzal, hogy teljesen egyedül maradsz. Nem hiszem, hogy igazából ezt szeretnéd.

    - Nem érdekel mit hiszel. Megismétlem, tünj el az életemből!

    - Nos lássuk csak.. - váltott elgondolkodóra a lény. - Amennyiben nem létezek, akkor nincs is akaratom. Te találtál ki magadnak, te is tudsz csak eltüntetni. De mivel nem vagy képes erre, ez azt jelenti mégis létezek.

    - Micsoda angyali logika. - mosolyodott el gúnyosan az Thomas. - De nem vetted figyelembe a tudatalattit, amit nem befolyásolhatok. Ha ott valamiért nem szeretném, hogy eltünj, akkor nem tudlak kitörölni a tudatomból.

    - Hát fogadd el, hogy veled maradok, ha valódi vagyok, ha nem.

    - Már több, mint egy éve csak ezt teszem, de elég ebből. Ma végre bizonyosságra lelek. - pillantott Thomas a messzeségbe.

    - Ez úgy hangzott,mintha már lenne egy kész terved. - furcsállotta az angyal rosszat sejtve.

    - Pontosan, és nem is kívánom titokban tartani. Tudtam, hogy utánam jössz, ez is a tervem része volt. Mint már utaltam rá, nem szeretnék tovább bizonytalanságban élni. Tehát, ha leugrok, és nem vagy valóságos, akkor annyi nekem. De amennyiben létezel, megmented az életem, hiszen az a feladatod, hogy óvjál engem.

    - Ez egy teljesen őrült terv. - rázta döbbenten a fejét az angyal. - Nem gondolhatod komolyan!

    - Nem? - lépett Thomas tető legszélére. - Megteszem hidd el, és mivel őrült vagyok, hiába apellálnál a józan észre.

    - De mi van,ha nem vagy őrült? Létezek, de nem bizonyosodhatsz meg róla.

    - Akkor a küldetésed kudarccal zárul. - pillantott le a férfi a mélybe. - Nem is szaporítom tovább a szót. Jöjjön, aminek jönnie kell....

    - Várj! Elárulok valamit,amit nem szabadna, csak ne ugorj kérlek. Okkal intéztem úgy a dolgokat, hogy elmegyógyintézetbe kerülj, mert odakint jó úton voltál afelé, hogy alkoholistává válj. Gondolj csak bele, mi történt volna veled azóta, az eltelt hónapok alatt.

    - Talán jön velem szemben az utcán egy csodaszép lány, akinek a kedvéért lemondok az alkoholról, és boldogan élnénk, amíg meg nem halunk.

    - Ilyesmi még a mesékben sem fordul elő gyakran, te is tudod. - húzta vissza az angyal az embert a realitás talajára.

    - Jó, nem lettem alkoholista, csak elmebeteg, hála neked. Nagy kaland, csöbörből, vödörbe.

    A hófehérbe öltözött lény már épp válaszolt volna, mikor húsz év körüli, hosszú, barna hajú lány lépett ki az épület tetejére.

    - Örülök, hogy téged találtalak itt. - indult meg Thomas felé. - Ha egy ápoló jött volna fel cigizni, máris zavarna vissza. De hogyan tudtad megszerezni a kulcsot?

    - Az hadd maradjon az én titkom. - mosolyodott el a kérdezett az angyalra pillantva. - Szívj egy kis friss levegőt, de aztán szeretnék még egyedül maradni.

    - De hisz nem vagy egyedül. - állt meg a lány úgy két méterre a peremtől. - Gondolom az angyalod most is itt van veled. Irigyellek ezért. Tisztán érzem, hogy bennem is él egy, de még sosem láthattam.

    - Majd talán annak is eljön az ideje.

    - Úgy érzem most jött el. - lépett a lány kicsit előbbre. - Csak odaát találkozhatok vele. - pillantott az ég felé.

    - Nem tudhatod. - rázta a fejét Thomas, miközben óvatosan közelebb araszolt a tőle úgy három méternyire állóhoz. Már tudta miért jött fel. - Talán holnap megjelenik számodra is. - tette hozzá, hogy húzza az időt.

    - Két éve várom hiába, és elég ebből a szürke, semmilyen életből. - pillantott le a lány a mélységbe.

    - Ugye nem engeded,hogy megtegye? - kérdezte riadtan az angyal.

    - Persze, hogy nem. - vágta rá Thomas, mert itt bent, már nem titkolta senki előtt, hogy beszél is a lénnyel.

    - Most ugye hozzá szóltál? - kapta fel fejét a lány.

    - Igen, és aggódik érted. Nem szeretné, hogy leugorj, mint,ahogy én se. - araszolt tovább Thomas a lány felé.

    - Ilyen lehetőségem ki tudja mikor lesz újra. Csak zuhanok pár pillanatot, aztán végtelen repülés vár. - nézett a lány ismét az ég felé békés mosollyal az arcán. - Tehát ne is próbálj visszatartani. - tette hozzá „visszatérve” a földre.

    - Nem próbállak, de beszélgessünk még előtte egy kicsit. - kérte Thomas, de a lány már nem figyelt rá. A mélységgel szemezett.

    - Csinálj már valamit, mert érzem, hogy mindjárt ugrik! - kérte rémülten az angyal.

    - Könnyű azt mondani. Jelenj meg előtte, és akkor biztosan meggondolja magát.

    A lány lassú mozdulattal arra mozdította a fejét, ahol az angyal állhatott a férfi szavai alapján.

    - Ez így van. - mondta halkan. - Ha láthatnám, és ő kérne, hogy maradjak e-világban, nem ugranék.

    - Tessék. - tárta szét kezeit Thomas. - Most már két földi élet függ attól, hogy kegyeskedsz e megjelenni.

    - Kényszer alkalmazása sosem lehet helyes út. - rázta a fejét válaszul a hófehér ruhás lény.

    - De célravezető. - vágta rá az Thomas, majd a lány felé nyújtotta a kezét. - Együtt ugrunk, mert amennyiben most sem jelenik meg, azt jelenti, hogy csak a képzeletemben él.

    - Szóval te is ezért jöttél fel ide, hogy véget vess földi életednek. - fogadta el a felé nyújtott kezet a lány, és ujjaik összekulcsolódtak. - Semmi baj,ha csak elképzelted az angyalt, odaát biztos, hogy várnak ránk. - Én is így gondolom. - pillantott szomorúan Thomas a fehér ruhás lényre. - Háromra ugrunk... Számolsz te?

    - Igen. Egy...

    - Rendben, győztél. - „adta meg magát” az angyal. - Ha lebeszéled az ugrásról, és újra kettesben leszünk, elmondom az igazságot.

    A férfi felelet helyett bólintott, majd a lány felé fordult.

    - Az angyal kapott egy üzenetet odaátról, amit szeretné, hogy továbbítsak számodra.

    - Hallgatlak. - bólintott a lány.

    - De előbb lépjünk hátra, mert egy erős szélfuvallat még idő előtt letaszítja egyikünket.

    Megtették, s csak aztán folytatta az Thomas.

    - Odaát csak a legeslegvégső esetben tartják elfogadhatónak, hogy valaki véget vessen az életének. A mi esetünk közel sem ilyen. Megtehetjük, hiszen szabad akaratunk van, de büntetésből semmi jó nem várna ránk a másik világban, sőt. Ezek után én nem ugrok le, és bízok benne, hogy te sem.

    - Ami azt illeti így már én sem szeretnék, de honnan tudjam, hogy igazat mondasz e?

    - Sehonnan. Döntsd el, vállalod e a kockázatát, hogy lelked végtelen időkig kárhozottként senyved majd a túlvilágon.

    - Még belegondolnom is riasztó. - rázta fejét a lány, aztán döntött. - Ilyen kockázatot balgaság lenne vállalnom.

    - Akkor most azt kérem, hogy menj le, és remélem, többet meg sem próbálsz ide feljönni. Nem sokára megyek utánad és folytjuk a beszélgetést.

    A lány bólintott, és elindult az ajtó felé.

    - Ezt jobban én sem intézhettem volna. - jegyezte meg az angyal elismerően.

    Thomas megvárta, míg a lány elhagyja a tetőt, és csak aztán válaszolt.

    - Ebben azért nem lennék olyan biztos, mert furcsa mód angyal létedre hazudozásban nagyon jó vagy.

    - Ezt nem értem mért gondolod.

    3 hozzászólás

Denn•  2020. augusztus 5. 15:22

A JÖVŐ HÍRNÖKE: Az élet titkai

A következő novellában nem lesz leírva a helyszín, sem a szereplők kinézete, mert nincs jelentősége. Csak a beszélgetésükre összpontosít a történet.

    - Az élet egy sírig tartó betegség. - nézett maga elé üres tekintettel a Pesszimista.

- Micsoda egy lélektelen megnyilvánulás. - rázta a fejét a Romantikus. - Hiszen az élet egy véget nem érő költemény. Vidám és szomorú versszakok váltják egymást, s baj csak akkor van, ha a szomorúak kerülnek túlsúlyba.

    - Az élet minden pillanatban változó interaktív alkotás. - vette át a szót a Művész. - Amíg elmondtam ezt a mondatot, megannyi apró mozdulatot tettetek, és lelketek érzésfuvallatok szőtték át.

    - Badarság. - legyintett a Céltudatos. - Az élet harc, és küzdelem, s aki túl sokat lazít, a Vesztesek táborában találja magát.

    - Mennyi hülyeséget hordtok itt össze. - nevetett a Bolond. - Egyértelmű, hogy az élet, kalitkába zárt kismadár. Bár nincs kulcsa a börtönének, s a madárka csodát tenni nem képes, mégis faképnél hagyhatja kalitkáját, és szabadon szállhat. Ezt hívják Boldogságnak.

    - Messze jártok az igazságtól. - így a Misztikus. - Az élet egy álom, és amikor véget ér, valójában akkor kezdődik el.

    - Összehordtok itt hetet-havat, pedig egyszerű a válasz. - vette át a szót a Realista. - Az élet mulandó állapot, mert az ember hibás hús-vér szerkezet. Ezért javaslom, hogy használjatok ki minden egyes percet, ami még hátra van belőle.

    Egy papi gúnyába öltözött férfi is volt köztük, most ő kezdett el beszélni.

    - Az élet adomány, és áldjuk érte minden nap az Urat. Csak úgy teljesedhet ki földi létünk, ha a tanai szerint élünk.

    - De remélem nem bűn, ha én másra vágyok. - jegyete meg sejtelmes mosollyal a kapzsi. - Például még több pénzre, hogy gond nélkül megvehessem a legújabb márkájú Ferrarit.

    - Most halljuk mi is valójában az élet? - fordult a Bolond a Bölcs felé. - Mert ugye te tudod csak igazán megmondani? - tett fel újabb kérdést, de mintha gúny is csendült volna a hangjában.

    - Szó sincs erről. Ti már szívetek és eszetek szerint megfogalmaztátok. Egy dologgal bővíteném ki, hogy az élet ajándék is, amit azonban nem szabad kapkodva kibontani, mert akkor másra lelsz, mint ami valójában. Csak a legvégén bontsd ki teljesen, és akkor megismerheted létezésünk titkát.

    - Arra, hogy a lélek örökké él? Nekem ez már nem titok. - legyintett a Misztikus.

    - Talán arra, vagy valami másra. Ezt senki sem tudhatja közülünk.

    - Csak Isten. - bólintott a Hívő.

    - Itt van köztünk álruhában? - nézett körbe gyanakvóan a Bolond.

    - Ez legyen a következő beszélgetésünk témája. - napolta

     el a választ a Bölcs. - Most javaslom, menjen mindenki és

     tegye tovább a dolgát, amit helyesnek vél.

    Mivel ellenvetés nem érkezett, így egyelőre szétszéledtek a nagyvilágban.

Denn•  2019. november 30. 11:49

A kis problémamegoldó

Most pedig aludj szépen, mert már későre jár. - mondta szeretetteljes mosollyal Kalinga gyermekének, miközben eligazította akkurátusan rajta a takarót. Habár látszólag teljesen úgy néztek ki, mint az emberek, mégsem voltak azok.

    - Jó, anyu, de ne felejts el az ágy alá benézni. - kérte Szimi, a kislány.

    - De hát már megbeszéltük, hogy a másik világból nem tudnak átjönni a gonosz lények.

    - Tudom, ám mi van, ha egynek épp ma sikerült átjutnia?

    - Mért bújna el éppen a te ágyad alá?

    - Miért ne? - kérdezett vissza Szimi jogosan.

    - Ezek a bizonyos Ember nevű lények gyermekeket ritkán bántanak, inkább csak egymást a felnőttek.

    - De hát ez butaság. Sokkalta jobb dolog egymást szeretni. - oldotta meg a gyermek az emberiség legfőbb gondját pár pillanat alatt.