Sodrás

Elég volt már ebből
az álszent, sallangos stílusból
minden kirakatból,
amit látok,
ahogy mások,
mindig mindenhogy tökéletesek.
Elég volt már abból, hogy
ők így, én meg úgy leszek!

Én nem ezt az életet akarom élni!
Ne mondják meg, hogyan is kéne,
hogy érdemes lenni!
Tudom, néha elrontok ezt azt,
kiborítom, amit nem- és
nem találom, amit kellene,
de valahogy elfogadtam, hogy
ez van és bár küzdhetnék
foggal körömmel ellene,
kissé meguntam, hogy az árral szemben evezek.

Egyszóval megálltam és sodródok most kicsit,
de nem tehetetlenül, hisz tudom,
hogy a testemmel a víz felszínén
pontosan mennyit nyomok
és azt is, hogy a sodrásban a
csónak majd merre megy,
Hisz küzdhetsz, hogy elhúzd,
hogy elkerüld, de egyszer a folyónak vége lesz
és rád is csak az vár, ami másra,
mert bár van a folyóknak számtalan ága,
a torkolat úgyis egy.