fekete blogja

látom a szemed
sötétbe burkolt az ég
tudod ez nem igazságos így
halkan szól az ének
egy éjszaka mikor
már nem vagy az enyém
titok minden ami a tiéd
apám elengedte kezem
némán tűröm a ráncokat
az utolsó kiáltásom a tiéd
elestem az utcán

az jutott eszembe
veszek egy fejszét
a kezembe
hisz oly édes vagy
mikor fáj a fejem
akkor kiirtalak
ha megbocsátod bűnöm
felkészülök rá
én leszek számodra a halál
ha elfogadsz egy percre
lemosom rólad a vért
s így tiszta lesz minden
ha véged lesz nem fáj nagyon
tudom te is így akarod

itt van eljött ujra
félelem rázza körül az udvart
csak a fejedet rázod
utáljara jön a tavasz
nincs semmi ami marasztalna
nincs szerelemed aki visssza tartana
ez itt a fekete ember
kiírt mindenkit aki nincs vele
holttá tesz mindenkit az idegen

gyere és mocskold össze ruhám
gyere és vérezd össze testemet
emlékezz ahogy végig jársz az úton
mindenütt fák magaslanak
hát fogd meg a fűrészt és írtsd ki őket
ahogy a családod fogod
mikor itt lesz az éj s az ideje
hidd el könnyű lesz
csak tedd amit mondok

apám szólt fiam kersztre feszítelek
holnap már ott lógok fenn a fán
megérdemlem minden bűnöm pedig nagyon fáj
ha még élek kérlek hollók csípjenek
halálom közt leköplek tégedet