fekete blogja

elvesztettem jegyemet a buszomat lekéstem
itt maradtam rég kedvesem
a hasam fáj éhezem
szomjazom rád: szomjazom, ránk

nem kérek takarót nélküled úgysincs takaróm
elvet az éjszaka hangja,
melletted ébredtem volna valamikor hajnalban
szótlanúl csókokokban harcolva

-zs-

csak állok,

értetlenül nézem a világot:

szemedben könnyeket látok,

tudom a hajnal hasad,

s ha nélküled kel fel a nap

oly hideg az ágyam

meleg ölelésed

mindenem

életem, s halálom

de csak veled

-zs-