fekete blogja

oyan jó hogy még élek
a napokat egyenként számolom
ha kell a húsba kést vágok
olyan jó ha nézel
szemedben tükör a palást
kezemben a fegyver rád vár
még nem öltem embert
pedig te arra vársz
eljött az idő ami lefesti neked a halált
nem hiszed el magad sem
pedig itt vagyok már
s elkapom a torkod hátha jól esik neked is
olyan jó hogy még élek
a napokat egyenként számolom
és veled végzek

te vagy az utolsó a a sorban
egy fáklyát gyújtasz anyádért
nem tudod miért szereted őt
igen ha holnap felkelsz
megszabadíthatnád őt magadtól
de csak néma vagy egy ideig
aztán kinyíl kezedben a bicska
szúrsz és üvöltesz ölsz
neki már kiljárt a halál
hidd el nincsen semmi más
csak az orvosok okosssága vár
de az már nem érdekel
holnap te is gyilkos leszel

látod milyen meztelen vagyok
látod magam vagyok a szörny
mint egy besúgó
ugye látod arcom
és itt van  a háború
elveszítetem a hangom
minden barátom
én maga vagyok a szörnyeteg
ha kell a földön fekszem
ha kell a falon vagyok
én maga a a lény vagyok
mindenhol ott vagyok

egy fa alatt ülök s te látsz
milliónyi embrió log körülöttem
lehet hogy ez csak egy látomás
pipacs mező közepén fekszem
ez már a vég lehet
keresztre feszítenek engemet
itt száradok ki a fán
újjaimból vér szivárog
ez még az egyetlen életjel
s a szív alaku doboz bezár
ez lesz az utolsó szavam mielőtt elér a halál

egy diler vagy az út szélen
adsz és veszel
ha kell ellátod magad
az út szélén lövöd az anyagot
nem hiszem hogy sokáig húzod
én is veled tartok
tőled veszem az adagot
díler vagy jó áron adod
az anyagot azt mondod menjek veled
és megkapom az anyagom
én sem húzom sokáig
ha megkapom a lövetet