fekete blogja

Egyéb
Black•  2012. december 21. 18:38

vissza a gyökerekhez

szeget ütött a fejembe
a gondolat
úgy szeretlek majd
meg fojtalak
nem késő még
letörölni
száraz könnyeid
melyet nem értem
ejtettél
csak a vodkás üveg szól belőled
amikor azt súgod 
szeretlek
nem baj majd eltemetlek
aztán haza megyek a hideg lakásba
ahol utoljára szeretkeztek
testeink
pedig már nem tartott össze 
bennünket semmi
csak a pohár utáni vágy
s elmondom minden embernek
milyen is voltál valójában
mikor meg kellett verjelek
térj vissza kedves
térj vissza a gyökerekhez

Black•  2012. november 1. 17:50

bomba

nem kell hogy csöndbe légy 
már hallgattál eleget
így lett elviselhetetlen az életed
vissza kell térned a gyökerekhez
oda ahonnét jöttél
meg kell ismerned az életed
s választanod kell
melyik út hová vezet
ha nem tudod majd segítek neked
bombát adok át azt viheted
robbants fel mindent amit lehet

Black•  2012. június 20. 19:38

az őrtorony

amikor már mindenki alszik
így szól az őr a tolvajhoz
a napnál is világosabb
a halál egyre közelebb
a politikusok isszák vérünket
a parsztok műveleik földünket
itt az ideje valami újnak
az őrtornyból nézve
lassan ki kell írtanunk őket
ez nem vicc testvérem
meg kell tennünk különben
nekünk lesz végünk
az értelem hálót sző
a hit elmét ad nekünk
de ha nem teszünk semmit akkor már túl késő
az őrtoronyból nézve
a célpont közeli poliikus nem marad
nem érdekel testvér se rokon
mikor meghúzom a ravaszt
ott kő kövön nem marad 

 

Black•  2011. március 26. 18:48

éjszaka

sötét éjszakában várok egy jelet
ölni készülök nem csak téged mindenkit
akit csak lehet ha lehet bőrön keresztül
fémmel sikítva vérrel virítva:tudom?, teszem
átharapom az ütőeredet s ha fáj akkor is élek
fürdök nevetek csenben véredben

Black•  2011. január 31. 17:03

lélegzem

 

úgy úszom az árral
mint egy három napos hulla
eladom a parton én is magam
mint egy útszéli kurva
pénzért bármit megteszek
nem érdekel semmi sem
ha kell embert  is ölök
gyilkos terveket szövök
ellened s ellenem
nem osztom meg terhemet
csak várom az alkalmat
mikor mosoly hagyja el számat
ha megteszem
okádék
de mégis élveztem
törvényen kívűl lélegzem