csend cseppek

Hallgat a szívem és
csendben figyelek
mikor kezdődik a
az advent ünnepe.
Felölti lelkem magára
a legszebb ruhát,
hófehér piheként
a béke rám talál.
Hit, remény, szeretet
lágyan jön felém,                                                             
míg halkan üzeni
az öröm énekét.

Otthon 

A hely, hová szíved mindig visszahúz,
hol a bánatod örömre fordul,
ahol várnak rád, bármilyen messze légy,
és a kép róla a szemedben ég.
Az illat, mely csalogat, ha fúj a szél,
ízek, mik sürgetőn űznek felé,
fények, melyek igézőn oda vonnak,
hisz részei élet-mozaikodnak.
Elindulsz. Lépteid tétova nyomok,
öröm telepszik rád, mint ős-rokon, 
s mint felhő a széllel, könnyedén suhansz,
érzed, a vágyad végre célba juttat.

Hazatérő vándor lélek otthona
 Megérkeztél, a melege befogad.

Szavak

Micsoda hatalom birtokosai,
felemelnek vagy eltipornak kedvük
szerint. S bár, mi döntünk a sorsuk felől
emberek, mégis gyakran utat törnek,

ha akarjuk, ha nem. Haragunkat és
dühünket, ha e zuhataggal oltjuk
el, mérgező lehet egy kapcsolatban,
s a végén kínzó bűntudat marad csak.

De édes lehet, simogató, minden
sebet gyógyító, megépül az ember
újra, s az élet ismét szép és jó.

Megzabolázni nyelvünket bizony 
nehéz feladat, de, ha megtanuljuk
egyszer, miénk lesz a szavak hatalma!

Idő 

Most még élhetek, mert utazni tudok
a folyóval, s óceánok ölébe
hullva, a mélység rejtekét kutatva,
megnyílhat előttem érzelmeim lapja.

Már van reményem, mert elrepülhetek
a szellővel, s magas hegyek zengését
hallgatva, a felhők titkait lesve,
a láthatatlant érintheti hitem.

Jöjjetek hát ide, ti,kik osztozni
fogtok velem! S életem darabjait
rakjuk most össze boldogan, csendesen,

hogy, ha elérem választások hídját,
emlékeim vigyenek majd ott tovább,
hisz kiszabott időm ad még sok csodát.

Könnyek

Szemeimből hulló aprócska gyöngyök
zápora, lassan gördülnek, áztatva
arcomat. Csupán a szívem beszél most
bánatot, de elfogy a szó s hallgatok.

Hallgass szívem, most lelkem hív csendesen,
hogy vegyem el, mit az élet felkínál
nekem, s szememből az öröm cseppjei
hullanak, boldog vagyok és szabad. Így

fátyolát, és engedem, hogy a világ
kitárja előttem dicső kapuját,
míg könnyem válik igaz barátommá.