eny blogja

Meg beszeltel. Mar nem hallgattalak.

Pedig jolfesult, delceg kozhelyek

sorakoztak fol levente-rendben.

Meg emlekszem is: "Ne legyel gyerek

Tudni kell, hogy az ilyen kapcsolat...

Igy meg ugy. Es a No meltosaga!

A falu mit szol?" S letorkolt gyerek,

csak inged havas szikrazasat lattam,

hogy epit hattert fejednek a fenybol!

Es os-havasok csucsarol feleltem.

Tizezer evnel regibb messzesegbol.

Szerelmet kerestem - Sátánt találtam

Most itt ülök a pokol bugyrában

Zöldkártya - egy kemény papírdarab

Ez az, mi megítéli sorsomat

Sűrű a sötét bizonytalanság

S már nem tudom, kitalálok-e belőle...

Mondd mi jó a romlott gyümölcs ízében

Miért szakítottad mégis - ez kellett neked?

Az örök kételyek, a hazugságok hálója fog beszőni

Itt az ideje felnőtt emberré nőni..

Itt ülök most, s Bachot hallgatom

Arra gondolok, hogy hiányzol nagyon

Életünk, mint homokóra, lepereg

Menet közben csipegetjük a homokszemeket

Sokszor látom sápadt arcodat

Halványló képed még meg- meglátogat

Magányomban, leülve csendben

Vagy este, mikor némán csak fekszem

Miért, hogy csak a jók mennek el

Erre a kérdésre senki nem felel

Ledarált az Élet, a nagy húsdaráló

A minket jóból-rosszba dobáló

Igazságtalan gazember, azt tudom

Ha engem választ pedig – ám legyen, hagyom

Odafönn talán újra látlak Téged

S ha igen, akkor majd szépen megkérlek:

NE MENJ EL TÖBBÉ APU!!

Látod, milyen hiú vagyok

Hogy igy süttetem magam e pokoltüzében?

Mint darab hús úgy úgy sülök, rotyogok

Mikor élhetnék boldogan is, hófehéren..

Ha belenézek a tükörbe, mit látok?

Napcsókolta arcot vagy sápadt boldogságot?

S ha mégoly barna is: megváltottam a világot?

Ez a nagy kérdés itt:  na látod?