Apuhoz

Itt ülök most, s Bachot hallgatom

Arra gondolok, hogy hiányzol nagyon

Életünk, mint homokóra, lepereg

Menet közben csipegetjük a homokszemeket

Sokszor látom sápadt arcodat

Halványló képed még meg- meglátogat

Magányomban, leülve csendben

Vagy este, mikor némán csak fekszem

Miért, hogy csak a jók mennek el

Erre a kérdésre senki nem felel

Ledarált az Élet, a nagy húsdaráló

A minket jóból-rosszba dobáló

Igazságtalan gazember, azt tudom

Ha engem választ pedig – ám legyen, hagyom

Odafönn talán újra látlak Téged

S ha igen, akkor majd szépen megkérlek:

NE MENJ EL TÖBBÉ APU!!