eminui blogja

eminui•  2010. március 29. 22:19

Otthon

Még itt vagyok,

bár búcsúzom.

 

Komor lett arcom,

védi viaszálarcom.

 

Szívem szomorú,

elönti  a méla bú.

 

Két szememben könnyek,

nem ismerek örömöket. 

 

Félek a magánytól,

rettegek egy vágytól.

 

Hogy haza kívánkozok,

s közben idegent  átkozok.

 

Ha sokáig távol leszek,

othonomtól elidegenedek.

 

Ha mégis itthon maradok,

biztosan nem csalatkozok.

 

Édes otthonom világa,

örökre szívembe zárva.

 

eminui•  2010. március 29. 22:17

Család szemefénye

Cica! Család szemefénye!

Ne karmolj! Hallod?

Térj inkább észre!

Vedd már végre a lapot,

mert kapsz ám egy nagyot,

a körmöd végére,

ha nem lesz ennek vége!

Hú de vad vagy,

te kis vacak!

Nem vagyok én egér,

s te a denevér.!........

Végtére!Légy jó cica!

S akkor nincs hiba!

Lefetyelj kis tejecskét,

kapsz szalámit egy szeletkét.

Kis tányérodba kapod, de csak akkor,

ha ezt a  vad ramazurit abbahagyod.

 

Légy muzsikus és dorombolj végre,

hogy veszekedésünknek vége

lehesen már egyszer! Végtére

én nem haragszom,

csak állandó harcom

veled nehogy másokat

végleg megriasszon!

 

Légy jó cica!

Ásíts egy nagyot!

Vagy bújj a   sarokba a  helyeden,

hogy  szundíthass egyet önfeledten.

 

eminui•  2010. március 29. 22:16

Csak néked szól

Szívem minden dobbanása  csak néked szól,

a fülemüle a kertemben  is  pusztán néked dalol,

Számodra  ragyognak éjjel a csillagok,

Tiszteletedre világít fennt a komor telehold.

Csakis érted  zúgnak délben  a harangok,

tiéd minden, mit, ha meghalok itthagyok......

eminui•  2010. március 29. 22:14

Templomban

Templomunk csöndjében ülve,

szemem behunyhatom végre,

ugyanazt a képet látom:

gyetyák égnek az oltáron,

s a gyertyák közt délcegen

a vörös szönyegre léphetek.

Bal kezem jobb kezeddel fogod,

s beléd karolva oltár elé vonulok.

Csupán álomkép még ezen csoda,

s bár lehet , hogy a sors mostoha,

én mégis szilárdan bízom benne,

hogy az álom a valóságba érhet,

s a kezem hamarosan meg is kéred.

 

eminui•  2010. március 29. 22:13

Botor vers

Pár botor verset írtam,

néhányat , amig bírtam,

de szavaim tára kifogyott,

odafennt kajánul nevet a Hold.

Bár az égen számos csillag ragyog,

Versíró fegyvertáram  ma már halott.

Próbálkozásom  a Hold érdeklődve lesi,

minden lépésem kíváncsian figyeli.

Mivel nincs  már újabb ötletem,

álomra hajthatom végre fejem.