eminui blogja

Csendesen ülök a kandallónál,

a pattogó tűz melegíti testemet,

két kezem a láng felé tartom hát,

hadd járja át a forróság lelkemet.

A hideg néma csendben a tűz víg pattogása

a legcsodálatosabb dallamot füleimnek játsza.

Zengjen hát a legmostohább hideget elűző zene,

csak az égő hasábok pattogása szólhat olykor bele!

A sötétben csupán a kandalló fénye látszik,

a szilaj tűz lángja a parazsakkal játszik.

Olykor egy-két hasáb hirtelen lángra lobban,

majd megint csendesebben ég a sarokban.

Ahogy a parázsból láng lesz oly hirtelen,

hasonlóan ég a szerelem az emberi szívekben.

Télen csak haloványan pislákol a szerelem lángja,

ám télre tavasz jön, s heves tűz a lelkeket átjárja.

Tavaszra nyár jön, s a szerelem víg nászát éli,

s így a tartalék energiákat folymatosan feléli.

A kialvó parázsból a szerelem végre vadonatúj tüzet csihol ,

s az elmúlásnak többé már a nyomát sem lehet találni sehol.

Lángolj hát szerelem az emberi szívekben,

hogy szeretetté változhass a későbiekben........

Fuvallat vagy enyhe szellő.

Netán huzat ez a levegő?

Odébb szállhat, tovább állhat.

Merre indul? Kit hol találhat?

Honnan ered ez az erő?

Ószóvetségben ez a Rúah,

valójában az Örök Lélek,

az Újszövetségben Pneuma,

azaz Istené, így sosem félek.

A Szellő Istentől való erő,

mely mindenre kiterjedő.

Minden lélek eredete,

a világ is vele van tele.......

Még itt vagyok,

bár búcsúzom.

Komor lett arcom,

védi viaszálarcom.

Szívem szomorú,

elönti  a méla bú.

Két szememben könnyek,

nem ismerek örömöket. 

Félek a magánytól,

rettegek egy vágytól.

Hogy haza kívánkozok,

s közben idegent  átkozok.

Ha sokáig távol leszek,

othonomtól elidegenedek.

Ha mégis itthon maradok,

biztosan nem csalatkozok.

Édes otthonom világa,

örökre szívembe zárva.

Cica! Család szemefénye!

Ne karmolj! Hallod?

Térj inkább észre!

Vedd már végre a lapot,

mert kapsz ám egy nagyot,

a körmöd végére,

ha nem lesz ennek vége!

Hú de vad vagy,

te kis vacak!

Nem vagyok én egér,

s te a denevér.!........

Végtére!Légy jó cica!

S akkor nincs hiba!

Lefetyelj kis tejecskét,

kapsz szalámit egy szeletkét.

Kis tányérodba kapod, de csak akkor,

ha ezt a  vad ramazurit abbahagyod.

Légy muzsikus és dorombolj végre,

hogy veszekedésünknek vége

lehesen már egyszer! Végtére

én nem haragszom,

csak állandó harcom

veled nehogy másokat

végleg megriasszon!

Légy jó cica!

Ásíts egy nagyot!

Vagy bújj a   sarokba a  helyeden,

hogy  szundíthass egyet önfeledten.

Szívem minden dobbanása  csak néked szól,

a fülemüle a kertemben  is  pusztán néked dalol,

Számodra  ragyognak éjjel a csillagok,

Tiszteletedre világít fennt a komor telehold.

Csakis érted  zúgnak délben  a harangok,

tiéd minden, mit, ha meghalok itthagyok......