eminui blogja
SzerelemSzilánk
Szilánk szúródott szívembe,
mikor először megláttalak,
s azóta vérzik egyfolytában,
mint sebzett madárnak szárnya,
mellyel sohatöbbé nem szállhat.
Szilánk szúródott szemembe,
s szívem nagyot dobbant ,
mikor először megpillantottam
kecses karcsú, kedves alakodat,
s láttam először édes mosolyodat....
Mögötted ülve pár sorral hátrébb
figyeltem az órákon mozdulataidat,
néztem ahogy érdeklődve könyökölsz,
irigyeltem mástól gyémánt mosolyodat,
mert féltem: tőlem eltiltod ajándékodat.
Szeretlek drága, te egyetlen,
kinek nevét sohasem feledem,
személyed naponta eszembe jut,
kedélyem szomorúság porába hullt ,
ha tudom, hogy nem vagy mellettem.
Mert te vagy az egyetlen, kit örökké szeretek,
az egyetlen ki számít, és sosem feledek
Kinek neve örökre bevésődött szívemnek könyvébe,
kiért könnyet minden éjen keseregve ejtek,
kiért életemet is akár odaadnám cserébe.....
Csak Tiéd
szemed pillantása rebben,
s pásztázza testem önfledten,
kezed kezemhez ér...
Halk szavakat súgsz fülembe még,
szívem lángja örökké érted ég
s míg dobban , mindig csak tiéd.
Emlék
Felejthetetlen emlék,
mely szívemben él,
mintha ma lenne,
most is e képet látom én:
felém mosolyogva ,
lassan közeledtél.
Kedves pillantásod
rögtön rabul ejtett,
beléd szerettem,
s azóta sem eresztett,
ám egy sötét veremnek
mélyére temetett.
Úgy tartasz fogva,
mint pók a zsákmányát,
ki ragadós hálóját
szorgosan szövi,
s ezt igen gonosz
fondorlattal teszi.
A szerelem a háló,
mely engem nem ereszthet,
mély kút az, melybe
mindig jobban beleesek,
s annak alján csücsülök,
mint a legüresebb vödör.
Nézem
Nézem a tájat,
látom a fellegeket,
szívemben bánat
keres magának helyet.
Nézem az arcodat,
s két szép szemedet,
hallom a hangodat,
szád sóhajt lehelt.
Szemedben bánat,
Orcádon könny lepereg,
Fejem kebledre hajtom,
mellettem a helyed.