Isten és az Ember

Mit remélsz mikor a fegyvert töltöd,

S a Gonosz álarcát épp felöltöd?

Mit remélsz, mikor emberre célzol?

A Halál végleg fegyverhez láncol!

Mit remélsz, mikor szolgálni kezded?

Hátba vereget, mivel megtetted?

Mit remélsz, ha az álarc porba hull,

S tettedre a Csend sikolt válaszul?

Bár élsz, de mégis száz sebből vérzel,

Amikor a lélektükrödbe nézel.

Ki mögötted áll, könnyet ejt érted,

Az összes percedben magad kivégzed,

De mégis töltesz újra és újra?

Ezernyi tonna tetteid súlya.

Cipeled mindet hétrét görnyedve...

Szerinted ez volt Istennek terve?

EPILÓGUS:

Mit remélsz, mikor találat ér,

S szívedben alvadt folyó a vér?

Tedd le a fegyvert, amíg nem késő,

Vagy ez a harc lesz nekünk a végső.