Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kavics
sz54laca• 2012. szeptember 11. 21:28
Ahogyan a hegy durva köve
lezuhan, reped, pattog, törik,
folyó sodrában dörzsölődik
selymes fényű, sima kaviccsá,
úgy formál emberré az élet.
Egyszer, talán, mint a kavicsot,
felkap egy arra járó gyermek
kis kezével mély zsebébe rejt,
és őriz ott ki tudja meddig,
s ha nehéz vagy, eldob, elfelejt.
Dolgod ez volt, így rendeltetett.
sz54laca2012. szeptember 12. 15:26
(H)
dreaming582012. szeptember 12. 14:46
Elém gördített éteri fényem,
kezembe fogtam, ezt kell tennem, érzem:
- szívemben tartom , őrzöm és védem,
s ha nem emelem fel, bánni fogom -
igérem soha el nem hajítom,
tudod: Te vagy az én kavicsom!
sz54laca2012. szeptember 12. 12:14
Köszönöm Edina!
Ölelés nektek is! :-)
Törölt tag2012. szeptember 12. 10:22
Törölt hozzászólás.
sz54laca2012. szeptember 12. 07:27
Köszönöm bel_corma!
Tetszik az idézeted!
sz54laca2012. szeptember 12. 06:29
Köszönöm Törpilla, örülök, hogy tetszett!
sz54laca2012. szeptember 11. 22:50
(H) :-)
bel_corma2012. szeptember 11. 22:46
''Idő homokja halkan csiszol minket,
míg lassan fénylő gyémánttá leszünk''
Nem szoktam idézni, de versedet olvasva egy régi írásom jutott az eszembe... Gratulálok a versedhez!
Torpilla31812012. szeptember 11. 22:33
Igen..
Nagyon tetszik nekem is!!
dreaming582012. szeptember 11. 22:26
Elgondolkodtató...és szép :)
...így rendeltetett...