Életről, az életért

Nem értem az ateistákat. Létezik sok dolog, amit fel nem foghatunk;

nem értjük agyunk működését, nem értjük a bolygók járásának elvét,

de létrehoztunk és tömegével gyártunk olyan gépeket, amik bizonyos tekintetben

felülmúlják az emberi elmét. Minél többet tudunk a magunkról, a világról,

annál inkább látható, hogy mennyire kezdetén vagyunk az egyetemes tudásnak,

annál hihetőbbnek kéne lennie, hogy létezik aki nálunk sokkal többre képes.

Léteznek növények, állatok, amik sokkal erösebbek, gyorsabbak, alkalmazkodóbbak,

leleményesebbek nálunk, mindezt a fajfenntartás érdekében. De mire ez az igyekezet,

miért kell egy fajnak fennmaradnia akár a leglehetetlenebb életkörülmények között is?

A fajban élő egyedek sokaságának életösztöne élteti szolgálja a fajt.

De  mi hajtja a fajokat, mi célt szolgál a fajok összessége? Mert az ütköző érdekek,

háborúságok, egymás kiirtásának ellenére a fajok többsége fennmarad, az elhulltak, kipusztultak

helyére újak jönnek a fennmaradtak erősebbek, fejlettebbek lesznek. Miért?

Kell legyen egy egyetemes cél ami érdekében történik mindez, mert ennek magyarázatára

az öncélúság már kevés.

Miért olyan nehéz elfogadni, hogy létezik egy felsőbb hatalom, amit szolgálunk,

ha akarjuk, ha nem, ha hisszük, ha nem?

Miért írtam le a fenti sorokat? Azért, hogy vitákat gerjesszek, azért, hogy ellenfeleket,

ellenségeket szerezzek, vagy kivívjam nálam okosabb, velem nem egyetértők lenézését?

Nem, biztosan nem ezekért. Nem vagyok grafomániás, az írás fizikai részét nem szeretem.

Nem akarok megtéríteni senkit és okoskodni sem.

Egyszerűen le kellett írnom, hogy miért azt legalább annyira nem tudom megmagyarázni,

mint a fajok eredetétét és célját.

Nem tudom. Nem tudom, csak hiszem.

Hiszem, hogy van Isten.

És csak azért teszem közzé, mert remélem, hogy valakinek hasznára válik.