Életről, az életért

Csak mazohistáknak ajánlom(?).   
Szerelmem azt mondta keveset tud rólam.   
Nem dicsekedtem sosem, mert sosem volt mivel.   
Tervem e blogban leírni már születésemkor összetört életem cserepeit összesöpörni egy lapátra, hogy a végén könnyü legyen kidobni az egészet.   
Semmi jót nem ígérek.   
Nem lesz formabontó, mert ilyen forma nincs, ahogy időrendi sorrend sincs. Utamon, ha egy cserépre lépek. roppan, szúr, lehet, belőle több cserép lesz, több emlék, több sor, több fájdalom, mert öröm csak ritkán adatott.
Nem sietek.
Annyi sor csak, mit adott az Úr, hitem pedig bőven van.
A múlt: képek sora, a jelen: szivárvány. Kezemben egy kaleidoszkóp; a jövő.
(Nem én akartam.   
„Irgalom , édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!”  József Attila)