Életről, az életért

Vers
sz54laca•  2012. szeptember 12. 13:50

Ma olvastam, - a csodás magyar nyelv!

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Firenze 1984. X. 12.


sz54laca•  2012. szeptember 11. 21:28

Kavics

Ahogyan a hegy durva köve
lezuhan, reped, pattog, törik,
folyó sodrában dörzsölődik
selymes fényű, sima kaviccsá,
úgy formál emberré az élet.
 
Egyszer, talán, mint a kavicsot,
felkap egy arra járó gyermek
kis kezével mély zsebébe rejt,
és őriz ott ki tudja meddig,
s ha nehéz vagy, eldob, elfelejt.
 
Dolgod ez volt, így rendeltetett.

sz54laca•  2011. szeptember 10. 15:46

Az örök gyermek

Latinovits Zoltánra emlékezve

 

Lelke a kanóc,
mitől ég a láng,
hogy fény legyen,
több fény...

Mint forró viasz,
csorog végig testén
az őszinte gyermeki dac,
mi nem fogad el már
többet a hazug valóból...

Sosem nő fel.
Gyermek marad,
míg elfogy a viasz,
vagy eloltja
egy isteni kéz...

sz54laca•  2011. április 12. 14:09

Magyarnak lenni

Magyarnak lenni nemcsak állapot,

De szent kötelesség, legyen áldott

ki igaz úton jár, és figyel rá,

hogy lépteit mind többen kövessék!

Adjon erőt és hűséges hitet 

mellette és utána jövőknek.

Ősökhöz méltó példát mutasson,

tettben, szóban mindig igaz legyen.

Hinni merjen a hihetetlenben,

de ne higgye a könnyen hihetőt.

Bátorítsa az ingadozókat

segítsen járni az emelkedőn.

Ne engedje veszni szép szavaink

számunkra nincs szebb a magyar szónál,

mindegyike szabadság, édes kincs,

míg az idegen szó lehet bilincs.


Hát kövesd őt ki így beszél így tesz, 

mégha ezért véred is kell adnod,

magyar vagy, magyarnak kell maradnod!

sz54laca•  2011. március 31. 07:06

Béke?

Nincs a háborúnak vége,

ha fegyverrel jön a béke.