Hullámzó emlékek

Hullámzó emlékek

Most itt ülök, csendben hallgatom,

ahogy morajlik a Balaton,

megunhatatlan a dallama,

ringat a képzelet tutaja.

Megidézi a múlt illatát,

rám integet a fiatalság

édesen szerelmes mosolya,

kitárul lelkemnek otthona.

Mikor semmi nem volt akadály,

végtelennek tűnt a szabadság,

lábam előtt hevert a világ,

csak a hold mondott értem imát.

A hálózsák közben változott,

néhány emlék elhalványodott,

a parton lassabban lépkedek,

újra élem az emlékeket.

Magdolna Léhi