dokagaborne blogja

Fék nélkül

Még hajt a vágy, 

tiéd a lendület,

feszít belül 

az ifjonti hevület,

titkokat rejt 

számodra a világ,

van időd rendbe hozni 

minden hibád.

Még tudod milyen 

szabadnak lenni,

megalkuvás nélkül 

előre menni,

bátran vállalni 

az igazságot,

bűnösnek gondolni 

a hazugságot.

Még kalandnak 

érzed az életed,

csak ritkán ébrednek 

benned kételyek,

nem engeded 

magad átformálni,

elszánt vagy a gonosszal 

szembeszállni.

Néha vannak 

belső félelmeid,

életedre törnek 

ellenségeid,

akik szurkolnak, 

hogy kudarc érjen,

irigykedve becsmérlik 

tehetséged.

Néha már vágysz 

a csendes magányra,

megpihenni 

a természet karjába,

hallgatni egész nap, 

nem beszélni,

hogy újult erővel 

tudj tovább lépni.

Néha kell, 

hogy szelíd szerelemmel,

kedvesen öleljen 

és dédelgessen,

kivel megosztod 

éjjel vánkosod,

kedvessége jelenti 

az otthonod.

Már tudod mit jelent 

öregedni,

reggelente nehezebb 

felébredni,

nincs mit tenni, 

húzni kell az igát,

észre sem veszed 

mikor vétel hibát.

De tudod, 

így nem mehet sokáig,

edzed magadat 

naponta órákig,

nem kíméled 

megfáradt szívedet,

nem veszed észre 

az intő jeleket.

Nem tudtad, 

mert nem akartad tudni,

a hosszú életért 

meg kell alkudni,

el kell fogadnod, 

az idő halad,

nem szerzed vissza 

fiatal önmagad.

Magdolna Léhi

Téged várva

Mosollyal arcodon érkeztél,

Percekig magadhoz öleltél,

Vállamra hajtottad fejedet,

Szorosan fogtad a kezemet.

Csak te meg én és a csillagok,

Körülvett minket a nyugalom,

Hogy hiányod soká ne tartson,

Ide gondoltalak magamhoz.

Magdolna Léhi

A nap üzenete

Szelíd mosollyal néz ránk egy hófehér felhő,

Tavasz illatát ontja a közeli erdő,

Csendben hallgatom fészkelő madarak hangját,

Magamba szívom az éltető nap sugarát.

Az élet szépségéről suttog a délután,

Pompában vonul a sok virág egymás után,

Távolról gyermekek játékos hangját hallom,

A világ gondjait holnapig távol tartom.

Magdolna Léhi