dokagaborne blogja

Személyes
dokagaborne•  2019. november 23. 17:35

Elfeledve

Elfeledve

A házfalakon túl elnémult a világ,
szobám szegletében halkan szól egy gitár,
egy régi lemezről szerelmes dallam szól,
csendes sóhajomra senki sem válaszol.


Egy teás csésze, mibe kávét kevertél,
a takaró, mit vállamra terítettél,
parfümöd illata a fürdőszobában,
őrzi emléked a csodák otthonában.


Messze elvonulva a világ zajától,
elbúcsúzom lassan a kínzó magánytól,
a fák is gyógyítják kapott sebeiket,
végleg felszárítom fájó könnyeimet.


Lábam alatt suttognak a falevelek,
utat mutatva hazafelé vezetnek,
társamul szegődik a hajnali szellő,
mosolyt csal arcomra az ébredő erdő.


Magdolna Léhi



dokagaborne•  2019. július 12. 09:27

Érkezés

Érkezés


Kavicsot szórt a kocsi kereke

a sétány melletti árokpartra,

mikor megérkeztél kora este,

és csendben ráhajoltál vállamra.


Felhők kísértek utadon hozzám,

lágy eső ringatta a levegőt,

kezedben tűzpiros csokrot hoztál,

hűs rozét ittunk vacsora előtt.


Hajnalig beszélgettünk, a csendet

és nyugalmat sugárzó teraszon,

lopakodva érkezett a reggel,

fényesen csillogva a tóparton.


Ágyunkban reggeliztünk, kalácsot

hozzá finom mézes teát ittunk,

csak mi ketten voltunk a világon,

egymás előtt nem volt semmi titkunk.


Délután még a mólón napoztunk,

a víz felől hűs szellő érkezett,

végtelen nyugalom volt otthonunk,

szerelmet suttogott tekinteted.


Most itt ülök az árnyas fák alatt,

reggel indulnod kellett, elmentél,

itt maradt a szerelmes pillanat,

várom, hogy újra visszaérkezzél.


Magdolna Léhi

dokagaborne•  2019. július 10. 13:10

Hullámzó emlékek

Hullámzó emlékek


Most itt ülök, csendben hallgatom,

ahogy morajlik a Balaton,

megunhatatlan a dallama,

ringat a képzelet tutaja.


Megidézi a múlt illatát,

rám integet a fiatalság

édesen szerelmes mosolya,

kitárul lelkemnek otthona.


Mikor semmi nem volt akadály,

végtelennek tűnt a szabadság,

lábam előtt hevert a világ,

csak a hold mondott értem imát.


A hálózsák közben változott,

néhány emlék elhalványodott,

a parton lassabban lépkedek,

újra élem az emlékeket.


Magdolna Léhi

dokagaborne•  2019. március 15. 15:25

A csend üzenete

A csend üzenete


Ha a csend beszélni tudna,

füledbe titkokat súgna,

válladra hajtaná fejét,

míg az éjjel véget nem ér.


Elmondaná, hogy várnak rád,

egyszer talán hazatalálsz.


Öröm kísérjen utadon,

szerencse cserben ne hagyjon.


Felfedezni a világot,

ez volt neked a nagy álmod,

egy helyben nem tudsz maradni,

akartál menni, haladni.


Az évek gyorsan szaladnak,

mögötted vágyak maradnak.


Utadon csak a csend beszél,

otthonod távoli emlék.


Magdolna Léhi