dokagaborne blogja
SzemélyesElfeledve
Elfeledve
A házfalakon túl elnémult a világ,
szobám szegletében halkan szól egy gitár,
egy régi lemezről szerelmes dallam szól,
csendes sóhajomra senki sem válaszol.
Egy teás csésze, mibe kávét kevertél,
a takaró, mit vállamra terítettél,
parfümöd illata a fürdőszobában,
őrzi emléked a csodák otthonában.
Messze elvonulva a világ zajától,
elbúcsúzom lassan a kínzó magánytól,
a fák is gyógyítják kapott sebeiket,
végleg felszárítom fájó könnyeimet.
Lábam alatt suttognak a falevelek,
utat mutatva hazafelé vezetnek,
társamul szegődik a hajnali szellő,
mosolyt csal arcomra az ébredő erdő.
Magdolna Léhi
Érkezés
Érkezés
Kavicsot szórt a kocsi kerekea sétány melletti árokpartra,mikor megérkeztél kora este,és csendben ráhajoltál vállamra.
Felhők kísértek utadon hozzám,lágy eső ringatta a levegőt,kezedben tűzpiros csokrot hoztál,hűs rozét ittunk vacsora előtt.
Hajnalig beszélgettünk, a csendetés nyugalmat sugárzó teraszon,lopakodva érkezett a reggel,fényesen csillogva a tóparton.
Ágyunkban reggeliztünk, kalácsothozzá finom mézes teát ittunk,csak mi ketten voltunk a világon,egymás előtt nem volt semmi titkunk.
Délután még a mólón napoztunk,a víz felől hűs szellő érkezett,végtelen nyugalom volt otthonunk,szerelmet suttogott tekinteted.
Most itt ülök az árnyas fák alatt,reggel indulnod kellett, elmentél,itt maradt a szerelmes pillanat,várom, hogy újra visszaérkezzél.
Magdolna Léhi
Hullámzó emlékek
Hullámzó emlékek
Most itt ülök, csendben hallgatom,ahogy morajlik a Balaton,megunhatatlan a dallama,ringat a képzelet tutaja.
Megidézi a múlt illatát,rám integet a fiatalságédesen szerelmes mosolya,kitárul lelkemnek otthona.
Mikor semmi nem volt akadály,végtelennek tűnt a szabadság,lábam előtt hevert a világ,csak a hold mondott értem imát.
A hálózsák közben változott,néhány emlék elhalványodott,a parton lassabban lépkedek,újra élem az emlékeket.
Magdolna Léhi
A csend üzenete
A csend üzenete
Ha a csend beszélni tudna,füledbe titkokat súgna,válladra hajtaná fejét,míg az éjjel véget nem ér.
Elmondaná, hogy várnak rád,egyszer talán hazatalálsz.
Öröm kísérjen utadon,szerencse cserben ne hagyjon.
Felfedezni a világot,ez volt neked a nagy álmod,egy helyben nem tudsz maradni,akartál menni, haladni.
Az évek gyorsan szaladnak,mögötted vágyak maradnak.
Utadon csak a csend beszél,otthonod távoli emlék.
Magdolna Léhi