dokagaborne blogja

Együttlét

Szürke habcsók borítja az eget,

lassan közelednek a fellegek,

előfutárnak küldi a szelet,

később apró cseppekben megered.

Ha lehetnék gallérod óvnálak,

ne áztassa zivatar a hátad,

felszárítanám a pocsolyákat,

mielőtt vizes lenne a lábad.

Meleg takaróm betakar téged,

érkezésedkor nem is kell kérned,

tekintetedben szerelmet érzek,

mesébe illő ez a történet.

Magdolna Léhi

Dagály

Korán keltünk, langyos szellő simogatta

hátunkat kigombolt kockás ingünk alatt,

mezítláb sétáltunk a hűs tengerparton,

messze elmaradtak a városi hangok.

Szelíd hullámain ringatott a tenger,

bekeretezve kőszikla rengeteggel,

lábunk nyomát lassan mosta el a dagály,

sokáig hallgattuk a szerelem dalát.

Magdolna Léhi

Új remény

Mikor megláttad még nem tudtad, 

tiéd a nagybetűs szerelem. 

Dobozokba zárod a múltat,

elengeded belső félelmed.

Lassan olvad szívedről a jég,

elfeledett vágyakat érzel.

Lelkedbe költözik a napfény,

mikor lágyan betakar téged

És egyszer csak észrevétlenül,

hozzád költözik a szerelem.

Választ vár egy kérdés legbelül,

meddig marad vajon melletted?

Magdolna Léhi