Érkezés

Érkezés

Kavicsot szórt a kocsi kereke

a sétány melletti árokpartra,

mikor megérkeztél kora este,

és csendben ráhajoltál vállamra.

Felhők kísértek utadon hozzám,

lágy eső ringatta a levegőt,

kezedben tűzpiros csokrot hoztál,

hűs rozét ittunk vacsora előtt.

Hajnalig beszélgettünk, a csendet

és nyugalmat sugárzó teraszon,

lopakodva érkezett a reggel,

fényesen csillogva a tóparton.

Ágyunkban reggeliztünk, kalácsot

hozzá finom mézes teát ittunk,

csak mi ketten voltunk a világon,

egymás előtt nem volt semmi titkunk.

Délután még a mólón napoztunk,

a víz felől hűs szellő érkezett,

végtelen nyugalom volt otthonunk,

szerelmet suttogott tekinteted.

Most itt ülök az árnyas fák alatt,

reggel indulnod kellett, elmentél,

itt maradt a szerelmes pillanat,

várom, hogy újra visszaérkezzél.

Magdolna Léhi