Zenekar és zeneszerző kerestetik

Nem kérem azt, hogy mindent elmesélj,

De lennél e fáklya, ha túl sötét az éj?

Lennél e vad folyó,akár száz világon át,

Hogyha már mindenütt a gyűlölet a gát.

Bridge:

Nem kell a szó,

A szemedben ott van a válasz,

Ha elgyengülök,

Érzem, hogy lennél a támasz.

Refrén:

Mikor a tettek beszélnek

A szó mit sem ér,

Lehetsz csak egy porszem,

Vagy akár maga a Szél.

A döntés tiéd,

És mindig rólad mesél,

Lehetsz csak porszem,

Vagy akár maga a Szél.

A Háború szívében

Lennél e majd a Béke,

A túlélésünknek

Legutolsó esélye.

Lennél e egyetlen pillanat,

Ami örök marad,

Mert a Szabadság börtönén

Immár nincsen lakat.

Bridge:

Nem kell a szó,

A szemedben ott van a válasz,

Ha elgyengülök,

Érzem, hogy lennél a támasz.

Refrén:

Mikor a tettek beszélnek

A szó mit sem ér,

Lehetsz csak egy porszem,

Vagy akár maga a Szél.

A döntés tiéd,

És mindig rólad mesél,

Lehetsz csak porszem,

Vagy akár maga a Szél.

AZ IGAZSÁG AJTAJA

https://blog.poet.hu/nemmm/az-igazsag-ajtaja

A KIRÁLYNŐ ÉS A...

https://blog.poet.hu/nemmm/a-kiralyno-es-a-sok-sotet-paraszt

KITÉPHETETLEN

https://blog.poet.hu/nemmm/kitephetetlen

AM IT M EG KELL TENNED

https://blog.poet.hu/nemmm/amit-meg-kell-tenned

ENNYIRE FUTJA?

https://blog.poet.hu/nemmm/ennyire-futja

A VAD FOLYÓ

https://blog.poet.hu/nemmm/a-vad-folyo2

A LÉNYEG

https://blog.poet.hu/nemmm/a-lenyeg

TE DÖNTSD EL

https://blog.poet.hu/nemmm/te-dontsd-el

 

GLOBÁLIS...

https://blog.poet.hu/nemmm/globalis-rock-nroll

 

Eltékozlod napjaid,ha igazán élni félsz,

S mint egy halkuló dallam, a Csend tavához érsz.

Leülnél a partjára majd, de tovább lép a láb,

Mondd az ember merre tart, hogyha csak egy báb?

A vágyak a célok, az álmok...

Mind-mind szerteszórva,

Kiáltanék a parton állva,

De itt a hang is néma.

Amikor majd hátranézel,

Félek nem ismerlek fel,

S egy koldus a földön ülve

Épp erről énekel.

Bridge:

„Eldobott kő...

Nincs esélye, utolsó csobbanás,

Önmagad elveszítve,

Hiába vagy bárki más.

Bár jeges a víz,

Mégse állsz meg,a csend átölel,

Mint légykalapács,

Úgy ver szíved,mégis lépni kell.

Refrén:

Hadd legyek a dal,

Ott mélyen legbelül,

Az utolsó esély,

S a kő el, nem merül.

A Csend tava kiszárad,

Elég egy pillanat,

S a „koldus” aprót bólint,

„Meglelted önmagad”.

A mobilvilág zsinóron rángat,

A hírnév és a pénz,

Hogyha már sehol se látlak,

Mégis mennyit érsz?

Válaszra bármikor lelhetsz,

Ha a koldus dalba kezd,

Tét nélkül mindent nyerhetsz,

Ha tényleg ember lehetsz.

Olyan aki szeretni bátor,

S rajta veszt a gyáva,

S ha néha Istennel teázol,

A mobilod legyen zárva.

Bridge 2:

Ha a „Valami jó” megérint végre,

Miért lennél bárki más,

Kiáltsd az önző világ képébe,

Hatástalan az agymosás.

A Csend tavától messze élve,

A legjobb úton jársz,

De ha néha visszatérne,

Itt mindig rám találsz.

Refrén:

Hadd legyek a dal,

ott mélyen legbelül,

Az utolsó esély,

S a kő, el nem merül.

A Csend tava kiszárad,

Elég egy pillanat,

S a „koldus” aprót bólint,

„Meglelted önmagad”.

Ha meglapulsz,

Egyre csak mit remélsz?

A földre súlyt,

Míg csak épp, hogy élsz.

Érzed rég,

Mi lenne a megoldás,

Légy az, ki vagy,

És nem valaki más.

Az életoltárán

Az csakis egy áldozat,

Ki szerte szórja

Szívéből az álmokat.

Refrén:

Életünk nem lányregény,

Ezt már tudjuk jól,

Árnyék, na meg rivaldafény,

S a lényeg arról szól,

Amikor a ringbe lépsz,

Skandálják neved,

Nem béklyózhat már a „félsz”,

S erőt ad hited.

Erőt ad hited.

Közel a perc,

S végre célhoz érsz,

Ha úgy érzed,

Hogy most tényleg élsz,

Előtted a lélekgát

Végre már átszakad,

Tiéd lesz...már érzed...

Az összes pillanat.

Refrén:

Életünk nem lányregény,

Ezt már tudjuk jól,

Árnyék, na meg rivaldafény,

S a lényeg arról szól,

Amikor a ringbe lépsz,

Skandálják neved,

Nem béklyózhat már a „félsz”,

S erőt ad hited.

Erőt ad hited.

Ne add fel, ne add fel,

Hitvallásod mi más volna

Felkelsz... a porból,

Ha földre vitt az élet súlya,

Ne add fel, ne add fel,

Ez egy hosszú földi próba,

Felkelsz... a porból...

Jee, jeee,jeee..

Szeretni az élet legegyszerűbb dolga,

De szívünk aranyát a szélbe szétszórva,

Belegázolunk a Közöny folyóba,

S mi lesz velünk a túlpartra úszva?

Odaát császár az uralkodó,

S a neve mindössze egyetlen szó,

Az emberek imádják mindannyian,

S azt hiszik így élnek majd boldogan.

Bridge:

Még, még, még, a sok is oly kevés,

Még,még, még, csakis érte élj?

Refrén:

Az igazi érték értéktelen,

Habár ez csak látszólagos,

Úgy a jó,ha mértéktelen,

S a gömbölyű nem lesz sosem lapos,

Az igazi érték lehet az élet,

Ha nem tékozlod el,

Csak engedd ki a lélekféked,

S érzed majd,hogy átölel.

Egyre többen behódoltak,

A császár előtt hajbókolnak,

A kapzsiság lángja szinte égig ér,

Nem oltja ki semmiféle szél.

Bridge:

Még, még, még, a sok is oly kevés,

Még,még, még, csakis érte élj.

Refrén:

Az igazi érték értéktelen,

Habár ez csak látszólagos,

Úgy a jó,ha mértéktelen,

S a gömbölyű nem lesz sosem lapos,

Az igazi érték lehet az élet,

Ha nem tékozlod el,

Csak engedd ki a lélekféked,

S érzed majd,hogy átölel.

/Vajon mi a császár neve?/