Zenekar és zeneszerző kerestetik

Ez a dal most arról mesél,

Az ember hallgat, fütyül a szél,

A tér közepén szemben állunk,

És már csak egy jelre vártunk.

Az egyik te vagy, én a másik,

Nyár van, csak a lelkünk fázik,

A Vén Kaszás ott áll köztünk,

Miközben mi fegyvert töltünk.

Bridge:

Ha hátralép, az lesz a jel,

Most a percet túlélni kell.

Meddig lesz a fegyver néma?

Ez ugye csak egy rossz tréfa.

Refrén:

A ravaszon ott van már az ujjunk...

Döntened kell, én is teszem.

Meghúzzuk, vagy eldobjuk a fegyvert...

Velem leszel, vagy ellenem.

Hogyha rám lősz, én is lövök,

A kaszás meg rajtunk röhög.

Neki vicces ez az egész,

Ne rá, hanem szemembe nézz.

Most először láss meg engem,

S dugába dől összes terve.

Furcsa érzés aprót sercen,

Még ott más is mintha lenne,

Bridge:

Érzed te is jelenlétét?

Értünk adta egykor vérét.

Na most mond meg, ez a hála?

Könnye hull a föld porába.

Refrén:

A ravaszon már ujjunk ott van,

Szívünk még mennyit dobban?

Döntened kell, én is teszem,

Velem leszel, vagy ellenem.

Útra készen állok,

Ha kell száz világon át,

Hozzád eltalálok,

Hisz mért kéne más...

Egy ócska szánon...

Siklok érted, ha épp rám vársz,

Szemedben egyre látom

Több vagy,mint jó barátom...már,

Van hely még a szánon...

Minket egy jobb világ vár...

S ez nem csak álom.

Érjen most véget a szívapály,

Kapaszkodj jól a szánon,

Jöjj hát áradás,

És amire vágysz, éppen az lehetsz.

Refrén:

Ha álmod az álmom,

A legszebb esély,

Ha mosolyod látom,...

Csodát mesél.

Egy érzés vezérel,

S a szív végre él...

A boldogság a cél.

Gyere váltsuk meg

A világot már végre,

Jó, tudom, ahhoz

Csodát tenni kéne,

S angyalok már

Nem leszünk a fényben,

De ettől még

Miért élnénk tétlen?

Bridge:

Szárnyak nélkül elvagyok,

Sőt néha napján vétkezem,

Csodát tenni nem tudok,

De ami tőlem telik, megteszem.

S ha te is így vagy ezzel,

Legyünk tényleg ember,

Különben majd véget ér a show,

Mint falat kenyér, úgy kell a szó...

Együtt kimondva.

Ha csak megtűrt vendég

Szívünkben a Béke,

Jövőnk gyűrött plakát,

Megannyi darabra tépve.

Valami koncertet

Világszerte hirdetett volna,

Ahol a Szeretet,

Hitünk foltozott hajója.

Refrén:

Ugye mondanom sem kell,

Ki veszi át a terepet,

Ha túl sok a fegyver,

És kevés a szeretet.

Itt él egyre bennünk,

Ezt kár volna tagadni,

Hát legyen közös a tervünk....

Embernek maradni.

Tudjuk azt már rég,

Hogy mi lesz a vége,

Meddig hazudunk még

A másik szemébe nézve?

Hadd lássuk egymást,

Álarcunk levéve,

Meglehet ez lesz,

A szív utolsó esélye.

Bridge:

Szárnyak nélkül elvagyok,

Sőt néha napján vétkezem,

Csodát tenni nem tudok,

De ami tőlem telik, megteszem.

S ha te is így vagy ezzel,

Legyünk tényleg ember,

Különben majd véget ér a show,

Mint falat kenyér, úgy kell a szó...

Együtt kimondva.

Refrén:

Ugye mondanom sem kell,

Ki veszi át a terepet,

Ha túl sok a fegyver,

És kevés a szeretet.

Itt él egyre bennünk,

Ezt kár volna tagadni,

Hát legyen közös a tervünk....

Embernek maradni.

Tudom a szívedben,

A gyűlölet nem pálya,

De merre tart,

Aki a csodát csak várja?

Hiszed vagy sem,

együtt valóra váltható,

S partot érhet majd

A foltozott hajó.

Ha úgy érzed, nincs remény,

Körbezárt a Múlt,

Hadd legyek az új esély,

Az egyetlen kiút.

Ha rád ront az Éj Sereg,

És a harcot elbukod,

Mi más lehetnék,

Mint majd a hajnalod.

Bridge:

Ha csillag volnál

Tőlem fényévekre,

Érzem, a szívem,

Percnyit sem késlekedne.

Refrén
Tér és idő meghajol,

Mert egy érzés „Tudja jól”,

Vesztes most nem lehet,

Én itt leszek neked..

A végtelenen áthatol,

S éppen ezzel válaszol,

Ha nem is kérdezed,

Hogy mit jelentesz nekem.

Ha úgy érzed nincs jövőd,

S a szélbe szórod álmodat,

Hadd legyek benső erőd,

S lélekbéklyód szétszakad.

 

Lennék elveszett kacat,

Ha végre megleled,

S ettől kezdve már,

Ott lehet veled.

Bridge:

Ha csillag volnál

Tőlem fényévekre,

Érzem, a szívem,

Percnyit sem késlekedne.

Refrén
Tér és idő meghajol,

Mert egy érzés „Tudja jól”,

Vesztes most nem lehet,

Én itt leszek neked..

A végtelenen áthatol,

S éppen ezzel válaszol,

Ha nem is kérdezed,

Hogy mit jelentesz nekem.

 

Mért kéne egyre várnod, a pillanat elrohan,

És többé soha nem találod.

Mért lennél egy a százból, elhagyva önmagad,

Csakis vesztésre játszol.

Bridge:

Nem kell másik út,

Harcolj végre álmodért,

A parázs lángra gyúlt,

Fellobbanó új remény.

Refrén:

Nézd, a büszke sólyom, törött szárnnyal felrepül,

Derüljön ki végre, mennyit érsz ott legbelül,

Leszek a Szél,ha ébred, Szárnyaidnak támasza,

Amikor majd érzed, nem adhatod soha fel.

Nem adhatod soha fel.

Szabadon végre szállni, képtelenek oly sokan,

Ködbe vész így minden álom.

Kit múltja földhöz láncol, szárny szegett áldozat,

Szárnycsapásod visszavárom.

Bridge:

Nem kell másik út,

Harcolj végre álmodért,

A parázs lángra gyúlt,

Fellobbanó új remény.

Refrén:

Nézd, a büszke sólyom, törött szárnnyal felrepül,

Derüljön ki végre, mennyit érsz ott legbelül,

Leszek a Szél,ha ébred, Szárnyaidnak támasza,

Amikor majd érzed, nem adhatod soha fel.

Nem adhatod soha fel.