Én és a barátom

• Én és a barátom

Nekem van barátom.

Meglehet, nem is egy.

S legyen-e? Nem bánom.

Együttlünk ő meg én

úgy is, ha fúj a szél

mindennek édenén.

Nekem nincs barátom!

Csupán csak én vagyok

széles e világon!

Egyedül létkedem

az üres és sivár

semmi se-léteken.

Nekem volt barátom, sok!

Elment és itthagyott.

De mégis megáldom.

 Elment és itthagyott.

Istene nem lettem.

Embere nem vagyok.

Nekem lesz barátom.

Rajt' állunk egymáson.

A nevét kiáltom.

Barátom lehetne.

De engem nem bír el

őneki istene.

Barátom... hát legyen!

Sok száz- és tízezren,

keresztül vezessen

végesen-végtelen

a völgyön, a hegyen,

...

be hogyan fejezzem,

be vajon fejezzem?

Barátom legyél te.

Éppen te, éppen te

Lehetnél miért ne?

Közös az asztalunk,

kézfognak lelkeink.

Én és te mi vagyunk.