csillagutad blogja
Táltosom
Ma erdőn ,mezőn jártam én.
Hívogatott a felkelő napfény.
Deres lovam boldogan velem tartott.
Hisz én a gyönyörű tájban,
Ő pedig az önfeledt,,
szabad vágtázásban
leli örömét.
Poroszkálásban kezdtük a sétát
majd a lovacskám megtáltosodott,
pedig parazsat sem kapott.
Nem galopp volt az ,
de nem is vágta.
Repültünk már a Napsugárba.
Nem csak az én hajam ,
de az Ő sörénye is boldogan
táncolt a szélben.
Helyet adva ,a
rajtunk megpihenő méhecskéknek.
Csodás pillehadak
körülvettek játszva,
majd szárnyukkal
sokáig integetve,
csilingelve
tovaszálltak.
Tündék voltak
akárki meglássa .
Szellő Úrfi is meglátogatott,
lágy dallamot
dúdolgatott.
Mámorító muzsika a fülembe,
Kedvesem képe
repeső szívembe,
hívó szava megszólalt
lelkemben.
Nosza hazafelé vettem
rohanvást az irányt,
ne várjon egy pillanatot sem rám!
Szélsebes volt a vágta,
tán mint a Gondolat...
Repültem hozzá mint a szélvész,
minél előbb érezzem szerelmét.
Ölelésem fénylő Napot hozott,
de Neki adnám a Holdat
és az egész Univerzumot.
Merengés
Este van,s Te
nem vagy itt.
Bíborköd ereszkedik
a szívemre
és a tájra csendesen.
Lassan a csillagok
fényútjukon járnak.
Én meg féltőn várlak...
Vánszorog az Idő
csigalassúsággal.
Szívem mégis repes,
hamarosan látlak !
Ölelő két karomba zárlak.
Lecsókolom arcodról az
összes fekete árnyat..
Szemünk ragyog,
szívünk ,lelkünk ifjonti hévvel
Együtt dobog .
Boldogok vagyunk.
Indián nyár
Boldog vagyok, repülök.
Szinte az Egekig szállok.
Égszínkék pillangókkal
örömtáncot járok.
Szivárványon csúszkát játszom.
Súlytalanul lebegek,
bárányfelhőn olykor-olykor
megpihenek.
Még onnan is szerelmes
szemedet keresem.
Dalolunk az Indián Nyárral,
fittyet hányunk az elmúlásnak.
A Boldogság Madara
fészket vert nálam,
mosolygó arccal
nézek a világba.
Bennem béke és tűz,
melynek világánál
Lelkünk egyesül.
Ébredés
Pirkadó nappal madárdallal
Kedvesem ölelő karjában
ébredni őszelő hajnalban,
oly mámorító,andalító.
Tovatűnt már az édes álom.
mint az elillant hosszú forró,
verőfényes nyár.
De Te itt vagy,
a többit fedheti homály .
Jöhet a tél,azt sem bánom.
Te leszel a zord
hidegben meleg otthonom,
szívet ,lelket édesítő vigaszom
Angyalom.
Tavasz a szívünkben
fészket rakott már telve
csordultig ragyogással.
Hamarosan visszacsaljuk Nektek
is!
Ti se csüggedjetek
társtalan kóborlók,
hisz a boldogság
Lélekszárnyán
mindenkit megtalál
Boldogság
Elárasztott a Mennyei Boldogság,
Veled voltam, vagyok Angyalom .
Varázslatos a lelked és a karod,
mikor átölelve lényem ringatod!
Nem most kaptuk ezt az érzést,
Velünk van öröktől.
Elvesztünk egymásban rég. .
Ittam lángoló szavaid,
Viszonoztam perzselő vágyaid.
Áldásként kaptuk a találkozást,
hogy igazából is átéljük a Csodát,
Mert Csillagutunk eddig is együtt járt.
Kéz a kézben a végtelen vár.
Együtt utazunk az élet
És az Idők végtelen vonatán
Testben és lélekben
Eggyé forrva már.