Merengés

csillagutad•  2015. szeptember 11. 02:58

Este van,s Te
 nem vagy itt.
 Bíborköd ereszkedik
 a szívemre
 és a tájra csendesen.
 Lassan a csillagok
 fényútjukon járnak.
 Én meg féltőn várlak...
 Vánszorog az Idő
csigalassúsággal.
 Szívem mégis repes,
 hamarosan látlak !
 Ölelő két karomba zárlak.
 Lecsókolom arcodról az
 összes fekete árnyat..
 Szemünk ragyog,
 szívünk ,lelkünk ifjonti hévvel
 Együtt dobog .
 Boldogok vagyunk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillagutad2015. szeptember 12. 20:56

@Ernest: 'Igen ennyi... " Köszönöm ,hogy olvastál. :)

Ernest2015. szeptember 12. 04:09

"Boldogok vagyunk."

visszaidézem azt is, amit Rózának írtál: "Érezni kell ennyi az egész!..." - Igen, ennyi! :)

csillagutad2015. szeptember 11. 13:05

@tiborcazigaz: ...:)

tiborcazigaz2015. szeptember 11. 13:01

Már nincsenek fekete árnyak,
de a csókok mindig jól esnek.

csillagutad2015. szeptember 11. 12:56

@Rozella: Érezni kell ennyi az egész!... Ha a szív túlcsordul ,már nem is oly nehéz...:) Köszönöm .

Rozella2015. szeptember 11. 11:11

A boldogságról írni nehezebb, de jól csinálod...:)

skary2015. szeptember 11. 06:17

:)