Táltosom

Ma erdőn ,mezőn jártam én.
Hívogatott a felkelő napfény.
Deres lovam boldogan velem tartott.
Hisz én a gyönyörű tájban,
Ő pedig az önfeledt,,
szabad vágtázásban
leli örömét.
Poroszkálásban kezdtük a sétát
majd a lovacskám megtáltosodott,
pedig parazsat sem kapott.
Nem galopp volt az ,
de nem is vágta.
Repültünk már a Napsugárba.
Nem csak az én hajam ,
de az Ő sörénye is boldogan
táncolt a szélben.
 Helyet adva ,a
rajtunk megpihenő méhecskéknek.
Csodás pillehadak
körülvettek játszva,
majd szárnyukkal
 sokáig integetve,
csilingelve
tovaszálltak.
Tündék voltak
akárki meglássa .
Szellő Úrfi is meglátogatott,
lágy dallamot
dúdolgatott.
Mámorító muzsika a fülembe,
Kedvesem képe
repeső szívembe,
hívó szava megszólalt
lelkemben.
Nosza hazafelé vettem
rohanvást az irányt,
ne várjon egy pillanatot sem rám!
Szélsebes volt a vágta,
tán mint a Gondolat...
Repültem hozzá mint a szélvész,
minél előbb érezzem szerelmét.
Ölelésem fénylő Napot hozott,
de Neki adnám a Holdat
és az egész Univerzumot.