De szeretnék egyszer...

Szeretnék én egyszer gyalogvándor lenni,
Napveretes nyárban, csak világgá menni.
Bocskorom koptatnám a pusztáknak földjén,
Meztéláb tapodnék a mezőknek zöldjén.


Patakból innék, ha szomjúznám hűsére,
Fáról szemeznék, ha vágynám gyümölcsére
Dudvában ágyaznék, ha az est leszállna,
Csak azt álmodnám, mi vándoroknak álma.


Csillagokat látnék, mik utat mutatnak
Betyárokat is, kik szabadon mulatnak,
Köztük, én jó borral éjten át mesélnék,
Ha megfáradtam, úgy reggelig henyélnék. 


Fa tövében ülve a hajnalt bámulnám,
Kelő napnak, tán a titkom is árulnám
Vidáman készülnék újabb útra menni,
De szeretnék egyszer gyalogvándor lenni!