"csak úgy..."

Gondolatim mindig hozzád szaladának
Jussát vegyék szíved fájó bánatának,
Kicsiny lelked végre szabadulna tőlük
Ezernyi életre elég volt belőlük.

Hadd vigyék fájdalmad úttalan utakra,
Mérföldön át sebzett, véredző patakra,
Mezőkre, hol lelkeink érted csatáztak
S hűségünkért minket most porig aláznak.

 Vértezettek voltunk ellenség kardjától
Háborúba mentünk anyáink karjából,
Bízhattunk királyunk bölcs szavú hangjában,
Bíznunk kell népünknek növekvő lángjában.

Perzseljük az ellent, mi lelkünkben feszít!
Ebrudalt hatalom majd szűkölve nyüszít
Ím, félelemnek helye szívünkben nincsen,
Osztozzunk igazul a megmaradt kincsen.

Lelkünk e hazának most úgy látszik, nem kell
Úrhatnám világ is, csak minket restell,
Segítsük egymást, tán Isten is megsegít,
Ha nem, hát hazám, úgy engemet elveszít.

 Magyarhonról ekképp járnak gondolatim
Nincsenek már hozzá hű, bátor álmaim,
De március idusán háromszínt veszek,
S forradalmi ünnepen veletek leszek.