bhi blogja

Míg emlékezem

Apám arca ismét feldereng,
Éppen olyan, mint volt egykoron.
Közeledik Mindenszentek napja –
Ilyenkor az ember elmereng.

Már nem égető a vágy, hogy lássam őt,
Nagyanyám is régen elengedtem,
Mégis közelebb kerülnek a szivemhez
Ilyen-tájt, ha ködöt hoz az ősz

Így október vége felé járva…
Kikhez közöm volt s elszólította
A halál, e könyörtelen kérő,
Tőlük így lettem én félig árva.




Gyertyát gyújtok, s nézem a lángot,
Belém égett múlt darabjai
Hullnak elém kövecsekként lassan,
Miket szemem eddig nem látott.

Virágokat rendezget kezem
Sírköveken – itt van az idő,
Fejet hajtva megállok egy percre…
Nem hagytok el, míg emlékezem.

Képzelem?

Néma sírok között baktatok,
a temetőre alkonyat borul.
Ezernyi kis lámpás világítja,
mint sötét éjt messzi csillagok.

Apró mécsem lángja fellobog,
a gyufáé elhal nesztelen.
Ugyanilyen csendesen mentek el –
itt-hagyottak lelke még zokog.


Orvul rám-zuhant emléközön
repít most a régen-voltba el,
s ott vagyok a boldogság-képekben…
Könnycsepp izzik a hideg kövön.

Virágokat rendezget kezem…
Örömöt lop szívembe a múlt,
s emel, ki a jelen örvényéből –
vagy mindezt mégis csak képzelem?

 Húsvétra

Tapsifüles ugrott nagyot,

Kereste a szelíd napot.

Aprócska volt, fű takarta,

Alig látszott ki a kajla.

Kis mancsait emelgette,

A napfényben melengette,

Közben azt is kigondolta,

Ajándékba mit adhatna.

Nyakunkon van már a Húsvét,

Jön majd néhány kedves vendég.

Húsz tojást hoz kakas Elek,

Hát majd tojást festegetek.

Pirosra, sárgára zöldre,

Színes mintázatot körbe,

Mint a kislányok hímeztek

Keszkenőnek fehér selymet.

Lett is sok szép hímes tojás!

Ki festette, nem rokolyás,

Hanem bundás tapsifüles,

Kosara, s szíve sem üres…

Egy tojást neked is adok,

S áldott ünnepet kívánok!

Szeged, 2011. április 21.

Ma

Repesve várok újra;
Tisztítom éltemet,
Agyam, ha rosszra gondolt,
Bocsánatért eped.
Kezem, ha rosszat is tett,
Ma megbocsáttatik
Talán, amint a kisded
A fénnyel érkezik.

Ma ébren ér az éjfél.
A szívem úgy remeg,
Amint a szürkeségben
Az arca feldereng;
Tekintetébe tűz gyúl,
Simítja lelkemet,
Varázslatában égek –
Ki most megérkezett.

A fán kigyúlt a gyertya,
Szivünkben ég a fény,
Szeretve mind a lelkek
Karácsony éjjelén…
Ma égig ér az ének,
S az Úr üzen nekünk;
Megnyílva, tiszta szívvel,
Csak úgy szerethetünk!

Szeged, 2010. december 23.

 http://szoszovi.gportal.hu/

Ma őszi húron énekel borús, fakó kis éneket
A szél, a lenge déli szél, ki kerget éji felleget.
A nap lenyugszik, est ha kél, s a hold szelídül éjre fenn,
A csillagoknak őszt mesél, meséje halk. Levél üzen,
Amint lehull elém, neszez, fülembe súgja bús dalát,
Egén az estnek álmosan hoz incselegve rőt halált.