bhi blogja

Birtokba vett

tegnap éjjel megjött
látott és legyőzött
testemen izzott csókja
forró karokkal átölelt
hiába kérleltem zokogva
s néma sóhajjal ajkamon
nyers erővel birtokba vett
a megtestesült  fájdalom

Remény

A pillanat ha elragad,
Ha őrzi még a titkokat
A percnyi tarka forgatag –
Talán örökre múlt marad.

Ha égre száll a csillagár,
Ragyogja – már estére jár.
A fán a gyertya lángra vár,
Ember fiára emberár.

Megérkezett a pillanat!
Az óra most éjfélt mutat,
De őrzi még a titkokat…
Fenyőn a gyertya lángra kap;

Világlik majd az éjeken,
Az égen és a földeken,
Lobogva hírt ad – Ő üzen.
A lélekmélyi félelem

Ma végleg eltöröltetik,
Ma megváltónk megszületik.
A múltba szállnak vétkeink…
A láng, s a lélek fényeit

Vetíti ránk a téli éj.
Fehér a táj, fehér a fény,
A forgatag, a hóesés,
Szavak maradnak félbe és

Megáll egy percre Betlehem;
S anyja szerető kezében
Felsír a kisded csendesen.
Ő az isteni kegyelem.

Szeged, 2009. december 20.

Áldott Karácsonyt!

Néma sírok között baktatok,

a temetőre alkonyat borul.

Ezernyi kis lámpás világítja,

mint sötét éjt messzi csillagok.

Apró mécsem lángja fellobog,

a gyufáé elhal nesztelen.

Ugyanilyen csendesen mentek el –

itt-hagyottak lelke még zokog.

Orvul rám-zuhant emléközön

repít most a régen-voltba el,

s ott vagyok a boldogság-képekben…

Könnycsepp izzik a hideg kövön.

Virágokat rendezget kezem…

Örömöt lop szívembe a múlt,

s emel, ki a jelen örvényéből –

vagy mindezt mégis csak képzelem?

Szeged, 2009. november 1.

Akár az olvadó hegyek,
Oly fáradt, szürke most a fény.
Tövén a lusta képzelet
Egy pilleszárnyú lenge lény.

A szürke napfény elmereng,
Amint találkozik veled.
A ködben arcod feldereng,
De szertehullt a képkeret…

Virágra szállott kismadár
Rikoltja égre hangosan,
Magasra ért a víg batár,
A szürke napnak vége van.

Szeged, 2009. június


Elsősorban Line-nak, és Alberth-nak...

A pilleszárnyú éjszaka

ha erre jár a szél szava

suttogja hogy tél van megint

didergő csillag rálegyint

a hajnalpírra mert fagyott

szívében mára elfogyott

mi egykor hőn melengetett

egy bársonyszirmú rózsa lett

kihűlt szerelme sírkövén

ma dér csillog lélek-tövén

csak éj maradt a csend vacog

a hullott csillag én vagyok.

Szeged, 2009. június 25.