bhi blogja

Elhagyatva

magány nyújtózik az ágyamon.

gúnyos vigyorral méreget…

majd fordul egyet arccal felém,

s szemembe köpi vétkemet.

kérdi – te akarsz költő lenni?

minden érző léleknek társa?

hiszen csak önmagadnak vagy

épp hogy megtűrt társasága.

te akarsz szerető szívet,

hívet érezni magad mellett?

én vagyok társad egyedül.

– suttog, tápászkodik, és elmegy.

Elhagyatva (2.)

köszvényes csend bukdácsol fuldokolva

bearaszol minden megbúvó zugba

mindegyik botlása néma sikoly

kapaszkodója nincsen sehol

de ha volna sem érheti el

ezer-bütykű vézna kezeivel

légszomja legmélyére ér

ez a  halálosan kacér

alázatot nem ismerő

léleknyomorító féktelen erő

a félelmes magány námasága

csak maradna végleg magára

Szeged, 2010. április 16.

Grádicsok

1.

Még napvilág van –

tudat és lélegzet

szaporán illan.

2.

Elcsitult izzás

nap és föld csókja után –

lassul a sodrás.

3.

Csendesült alkony

lélegzete simogat

innenső parton.

4.     

Ballag az este

macskanyújtózkodással –

nyugtot keresne.

5.

Mélyülő vágyak

kápráztató lángolás

hamvába zártak.

6.

Lélegzet csendje

eléget minden hamis

csillogást rendre.

7.

Csendízű fények

megfürösztött napsugár

lázában égnek.

8.

Hegyed ormáról

lenézni – extázis – le-

jutni – kis halál.

9.

Szivárvány játszik,

s izzó nap ragyog benned –

ujjong a lelked.

10.

Életre dobban

a semmi szélén ülő

vulkán-kitörés.

Napszonett

Áldott tavaszi napfény, ha rám ragyog,

 Megmelengeti még fagyos lelkemet,

Minden téli borút gyorsan eltemet,

S ettől máris sokkal boldogabb vagyok,

Mintha bár nemes ajándékot kapok;

Szivárvány-klárist, tengermély gyöngyszemet,

Aranyat, ezüstöt – mégis meglehet,

Szívem gyöngye szemem sarkában vacog,

S lassan legördül kipirult arcomon,

 Mint patak a dombról olvadás után,

Táncot lejt a sugár vizének habján,

Hangja a „nyitnikék” dalával rokon,

Életörömöt zeng a nap, s a kismadár;

Teremtőm mosolya éltetőn átjár.

Szeged, 2010. március 22.

Április

Ázik a föld és izzik az ég,

Pollenek ezrei szállnak,

Reszket a sárga, a zöld, meg a kék

Illat – a hópihe-szárnyak

Lengnek az ágon. Cikkan a lég,

Illan a sok kicsi bánat,

Sarjad alóla alázat…