beam blogja

Gyász
beam•  2015. június 17. 07:06

...

 

épp megkezdett öregségsebzett halandó lélek

fekete kendőjén hullanak

a harang kiállt utolsó utadon

amíg mi élők a pórban gázolunk

gátakkal szegezett utakon

könnyekkel nyeldekelt arcunkon

szívünkön karcolatok eltemetett arcokkal

koporsókkal hantolt lélek darabjaink

pillanatok mint némi apró tok

bezárt mosoly emlékek maradnak

s közben ön sajnálat mocsarában

térdig gázolunk a mai napon

míg egyre többet vesztünk

így leszünk többek és mégis kevesebbek

öntudatlan szenvedéllyel élvezzük

a hétköznapok folyamát

de most,most érezzük igazán

a mulandóság puszta

kábítószerét

8 hozzászólás
beam•  2012. július 25. 21:16

Csendesen emlékezem...

 

Nem kellene fájdalomról írnom,

volt már abból épp-elég!-

Sötét éjnek falán

megidéző emlékek porán,

ha a porszem szemedbe száll...még fáj.

Régi fényképet ismét találtam,

szép mosolya oly élőnek hat.

Hatalmas a kényszer,

látnám újra még egyszer.

Kezei közé rohannék,

gyermeki szívem ha újra ölelnéd.

Már csak az emléked

ejt rabul néha...

 Az a rongyos vasárnap

szigorúan várt ...

Mikor beteg ágyad mellett álltam

szótlanul.

Nem intettél csak mosolyoddal

arcodon,- elmentél!-.

Béke száll a néma tájra,

a teremtődnek csendes lakója lettél..

(Sírköved felett állok...-lányod-.Repül az idő látod,és 11 év elszállott)

15 hozzászólás