beam blogja
beam• 2023. május 17. 15:40
zárt táj
levetkőzött szárán ringatózó torzó lélek keble alján dobbanó álmok lüktető hétköznapi tető
csupán rejtegetett mint feledtet álmokat a szájcsendben titkolt vágyat bont bennema tehetetlenszerte gurul őzike erdeijében gyönge szellő szemedrehajnal haldokló hajlama képzelet szürkülő oltalomszív olajom libbenő gondolattérden ragadó kibontott gombokon koldus ujjakterveznek térképet a létnek térnek...
zárt táj ködében a nem feledem
beam• 2023. május 16. 16:34
nem kívánatosan
álmatlan sapkáikon mint gyöngyfüzérben az ér égig fészelten
gyökérrel hontalan vet számtalan hazug szavakatkacag sorvadó ínyeken fekete kendőt zajtalan szobám sarkában karcol a hold és folyt álmokatmely tengerbe dobott csobbanás , tompa sikolycsontokon lerágott ki vádol pillanatnyi nyugvásért imádtörpeként olt ként száraz torkomban akadó fosztogató folttokkonok zajok koldus sovány szél hamvad számra csúf füst oszol engem kosztolbeam• 2020. január 16. 17:16
félhomály
sekély sírhant lelke mélye hűs félhomályban bontom
szájon átívelő csenevész szavakon bújó holdbeolt szikkadt testű elme benne termett a gyenge mersze ..na nesze .. mondhatod elment az eszekihantolom tudatom legyen másnak csupán a szánalomkönnyekben úszó szerelem tavasszal majd elásom csatabárdon magadért nem tartozom neked .)beam• 2020. január 15. 10:02
...
szunnyadó ajkadon mocsaras
vágy ladikom persze ez csupánszánalom dalom mint padláson a lomtompa fényben pereg.... (Na ettől ráz ki a hideg) Holle anyó hűs bált teremtcsillogó csepp füzér dereng távolés vállon áthajol kábán ráaggatott árnymint otthagyott szellem elem vakon ragasztott szelíd kezezöldellő szemebeam• 2020. január 14. 08:44
...
fehér koszorú fonódik nyakába
hűs fohászt rejt poharában
jégcsap kapálóz vérbő kulcsán
kerge tenyerén int otthagyott fonál
rideg szívén híve magán gyanakvó
lakat tart szájon át száz átkot váj
lelkében a vágy épp fekete varjúként él a kép
persze hitén vélt tév a torkán égő vér
nyomokat hagy gyomrában egy tündér kép
minden láncra vert elítélt szárazon vánszorog
ablakain illúzió ikon nyikorog
kenyéren és vízen csak támolyog
fehér koszorú fonódik nyakán pihen
mint fenn a hegyen a nyár