beam blogja

fagyott bordáidon lépdelek
roppan gerinced

...nem féltelek...

érlelt hajnal gerjeszt

bennem kit kidobtak

...nem képzellek...

kényszert képez lényem

ringat a hűs szélben

...nem gondollak...

ajkadon közömbös lé

hangtalan szurony

...nem ,nem dobbanok...

konok ódon házam

remegő fényében várlak

...nem lesznek árnyak..

Férfi testhez bújt a táj
leheletén remegőn

mint sivár égbolton

kábult fellegek

sajdul enyhe szeme

rajta merészkedő széle

pongyola mellkason

billeg kócos ujjaikon

dermesztett ékszere
csendben zihál

éji vad kifulladt torok

szenvedély ízű falban

ivódott sötétség

derekában égett

forró tettek
bíbor fényű

csipkére

szenderülnek