angel_10 blogja
SzerelemMerengés
Gondolatok tengerében merengek
Szívem vadul kalapál csókod után égek
Lángoló testem nem bírja és felemészt a végzet
Elengedlek, de mind hiába, gyötrődöm nélküled
Porrá rombolt szerelmünk lassan semmivé lesz...
Egy szerelmes nő tollából
Félek egy nap nem álmodom rólad többé
Hiába a kettőnk közti szakadék
Ez a kapocs összeköt minket, nincs menekvés.
A szavaid kemények, és szívembe mar
a felismerés, többé már nem ölel át az a kar,
Ami oly gyengéden óvott a nehéz időkben,
S én eldobtam, mert balga lelkem nem hitt benne.
Nem hitte, hogy igaz lehet a prófécia
Az eljövendő szerelmről szóló ballada
Te vagy neki, az élet, a mindenség maga
Hiába is tagadod a szívedben érzed, te magad.
Nem láttad a fényt, mi megcsillant a szemében?
Nem érezted csókján,hogy megbénítod egészen?
Nem hallottad szíve dallamát, a csilingelő szózatot,
ami lelkéből idővel a fájdalomtól kikopott.
Száműzve a fényről, a sötétségbe zárva
Börtönben él a leány, ki magának ezt kívánta
Felemészti a bánat, mi oly sok éve gyötri
De nem feledi, kihez egy láthatatlan szál köti.
Ha tudnád mennyire bánok minden szót,
Amit kiejtettem, s eltaszítottalak magamtól
Nem akarlak bántani,de ne védd többé magad
A szíved, mit megtaposott az élet, értekes
Oly nagy érték, mint te magad.
A gyűlölet mit irántam táplálsz, elvakít
Nem vagyok gonosz, csak elkeseredett és naiv
Azt hittem a boldogságom a legfontosabb kincs
Míg elveszítettem azt, aki nélkül életem sincs.
Az élet útja elválasztottak minket
A bocsánatodon kívül nem várhatok többet
Darabokra tört szíveden a seb, egy nap beforr
Meggyógyítanám, de nem engednéd, tudom.
Hazudnék, ha ha azt mondanám boldog vagyok nélküled,
Hazudnék ha elhinném, lehet szebb az életem
Álmomban a naivságom legyőztem és kitartottam
Boldogságban élünk, és szerelmünk határtalan.
A valóság olykor rideg és komornak tűnhet
De nem élehetünk a sötétségben végleg
Hiába a veszteség, hiszem oka volt mindennek
És kívánok számodra egy szebb, boldogabb életet.
Azt kívánom, hogy egy angyal jöjjön el hozzád
Ki fényt hoz a szívedbe és szeretettel táplál
Szemedbe néz mélyen és a füledbe suttogja
Mézédes szavait, és csókjaival oltalmaz.
Szeretete újra a boldogság szigetére repít
A fájó sebeket betapasztja és nem lesz mi elszomorít
A boldogság veszi át a szerepét a rossznak
Legyél olyan boldog,amilyennek álmomban láttalak.
Kettesben
Ott állt mögöttem, s lassan egyre közelebb lépett, míg teste az enyémhez nem simult.
Újra elöntött a melegség, de már úgy éreztem nem csak engem. Megfordultam,
s szemében láttam a kétségbeesést, s a kételyt.
- Én ezt nem bírom így tovább.. – kezdte el, s egyre közelebb, s közelebb húzódott hozzám.
A falhoz támaszkodva megálltam, s ő velem szemben, szinte még a lélegzetét is éreztem.
Arca feszült volt, s szenvedett ő is, láttam minden porcikája mire várt..
A problémáim mintha eltűntek volna, könnyűnek éreztem magam. Csak ketten voltunk, ő és én.
Nekem ennyi elég is volt. Meleg keze megsimogatta az arcom, puha érintése nyomán a bőröm szinte elolvadt.
Ajka egyre közelebb és közelebb ért az enyémhez, míg nem megcsókolt.
Egymásba fonódva testben és lélekben, ez az igazi csoda. A legszebb pillanata volt eddigi életemnek ez a csók. Az első, igazi, az egyetlen.
- Szeretlek. – hirtelen ösztönösen hagyták el a szavak a számat, nem gondolva a következményekre.
Újabb melegség öntött el, a csókja egyenesen rabul ejtette a testem minden porcikáját.
- Én is szeretlek.
Hosszú percekig csak álltunk egymással szembe, majd megöleltem, s a vállára hajtottam a fejem.
Ez volt minden, amire most csak vágyhattam.
- Olyan jó, hogy itt vagy velem. Nagy szükségem van rád.
Megsimogatta az arcom és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Én mindig ott leszek neked, ha te is ezt akarod.